Következetes célrendszer nélkül nemigen tud kifejlődni koherens személyiség.
Csíkszentmihályi Mihály
1934. szept. 29. - 2021. okt. 20.
Széchenyi-díjas magyar-amerikai pszichológus
Az eseményeket annak alapján kell értékelnünk, hogy hogyan hatnak az érzéseinkre, nem pedig kizárólag aszerint, hogy beleillenek-e abba a képbe, amit előre kigondoltunk.
Ahogy minden mással, a zenével is az a helyzet, hogy ha örömet akarunk lelni benne, oda kell figyelnünk rá. A hangfelvételek talán túlságosan is elérhetővé teszik, magától értetődő, hogy bármikor bármit hallgathatunk – és ez csökkentheti azt a képességünket, hogy élvezetet találjunk benne.
Sokszor élveztem a tanulást, és éreztem, hogy amikor a tanulásban örömömet leltem, minden megmaradt a fejemben, viszont amit unalmas volt tanulni, azt hamar el is felejtettem.
Csak úgy meríthetünk egy beszélgetésből valamit, ha új ismeretre vagy új érzésre teszünk szert. Ez azonban a beszélgetés mindkét résztvevőjétől figyelemösszpontosítást igényel, vagyis lelki energia befektetését, amire nemigen vagyunk hajlandóak. Pedig az igazi beszélgetésben elérhető flow-állapot az élet legizgalmasabb élményei közé tartozik.
A boldogság valójában olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia. Azok az emberek, akik megtanulják, hogyan kell irányításuk alatt tartani belső élményeiket, képesek arra, hogy életük minőségét is meghatározzák – ennél közelebb egyikünk sem igen kerülhet a boldogsághoz.
A család akkor hullik szét, ha azt a tagjai hagyják. Nincs olyan külső erő, még a halál sem, ami erre önmagában képes lenne.
Két fő stratégia létezik, melynek segítségével hozzáfoghatunk életminőségünk javításához. Az egyik, hogy megpróbáljuk a külső körülményeket úgy megváltoztatni, hogy illeszkedjenek a céljainkhoz, a másik pedig, hogy a külső körülmények belső észlelését próbáljuk úgy módosítani, hogy nekünk jobb legyen.
Sok ember abbahagyja a tanulást, mikor befejezi az iskolát, mert a nyolc-tíz vagy még több évnyi kívülről irányított tanulás nagyon kellemetlen emlékeket hagyott benne. A figyelmüket elég hosszú ideig manipulálták kívülről tankönyvek és tanárok ahhoz, hogy az utolsó bizonyítványosztás napja számukra egyben a szabadság első napja is legyen. Az az ember azonban, aki elhanyagolja absztrakt készségeit, sosem lesz valóban szabad. Gondolkodását a szomszédok véleménye, a tévében látott hirdetések és az újságok szólamai irányítják majd, ki lesz szolgáltatva a „szakértők”-nek. Az lenne a jó, ha a külsőleg irányított oktatás vége egyben a belső motiváció irányította tanulás kezdeti szakasza lenne. Ezen a ponton a tanulás célja már nem a bizonyítvány vagy a diploma megszerzése, amelynek segítségével majd jó állást kapunk. A cél inkább megérteni azt, hogy mi történik körülöttünk, milyen személyes jelentősége és értelme van az élményeinknek.
Sajnálatos módon az ember nem lehet egyszerre kivételes és normális.
Dollármilliókat fizetnek egy kosárlabda-játékosnak csupán azért, mert mindenkinél magasabbra ugrik.
Az élet legérdemesebb pillanatai, amikor legjobban érezzük magunkat, és amelyekre később nosztalgiával nézünk vissza, sokszor akkor történnek velünk, amikor nehezen elérhető célt tűzünk magunk elé, és amikor minden képességünket teljesen igénybe kell vennünk annak eléréséhez.
A tizenévesek számára a zene, akárcsak a gondolkodás, gyakran az érzelmi problémákkal való megküzdést szolgálja.
A flow hatalmas előnye, hogy ez a tudatállapot mindenki számára, aki komolyan foglalkozik valamilyen számára fontos dologgal, és elköteleződik a célja mellett, elérhető.
Nem is annyira az számít, hogy eléri-e valaki a célt, amit kitűzött magának, inkább az, hogy erő feszítéseit a cél megvalósítására fordította-e, vagy pedig szétszórta és elvesztegette.
Biológiailag arra vagyunk programozva, hogy a többi embert tartsuk számunkra legfontosabbnak a világon. Mivel személyes kapcsolataink ugyanúgy tehetik kielégítővé és érdekessé, mint elviselhetetlenné az életünket, boldogságunkra nézve rendkívül fontos, hogy milyen kapcsolatokat tudunk kialakítani. Ha a többiekkel való kapcsolatainkat is az áramlat-élményeknek megfelelően alakítjuk, életünk minősége egészében nézve óriási javuláson megy keresztül.
Boldogságunk belső harmóniánkból ered, nem pedig abból, mennyire vagyunk képesek irányításunk alá vonni az univerzum hatalmas erőit.
Amikor az ember áttöri azokat a korlátokat, amelyeket a teste és a tudata még képes kezelni, valami hihetetlen dolog történik. Egy ilyen élmény lecsupaszít. Csak te maradsz ott a végsőkig lemeztelenedve, és olyan tudásra teszel szert magadról, amit más módon nem tudtál volna megszerezni.
Álmok és kockázatok nélkül csupán az élet halovány látszatát tudjuk megvalósítani.
A boldogságra úgy lelhetünk rá, ha életünk minden egyes részletét teljességgel átéljük – legyen az jó vagy rossz –, nem pedig úgy, hogy közvetlenül próbáljuk megtalálni.