A legnagyszerűbb emberi cselekedet, ha valaki képes nem visszaélni a kapott privilégiumokkal.
Csíkszentmihályi Mihály
1934. szept. 29. - 2021. okt. 20.
Széchenyi-díjas magyar-amerikai pszichológus
Ahhoz, hogy az ember legyőzze az élet fájdalmát, őszintének kell lennie önmagához, elismerve hibáit és gyengéit. Mint egy sebésznek, hajlandónak kell lennie mélyen belevágni a lélek gennyező sebeibe. Máskülönben túl sok energiáját emészti fel a tagadás vagy a csalódások miatti önmarcangolás.
A szándékok rövid távon mozgósítják lelki energiánkat, a célok hosszú távon alakítják és végül meg is határozzák, hogy milyen emberré válunk.
A jó élethez mindannyiunk számára saját énünk jelenti a legfőbb akadályt.
Őszintén szólva az iskola inkább azoknak a felnőtteknek az érdekeit szolgálja, akivé a gyerekek egy napon válnak majd.
Amíg az emberek tévét néznek, nem kell attól félniük, hogy elkalandozó gondolataik a kellemetlen, személyes problémákkal való szembenézésre kényszerítik őket. Érthető, hogy ha valaki egyszer már kifejlesztette a támadásra kész pszichikai entrópia elűzésének ezt a stratégiáját, akkor nehezen tud leszokni róla.
A valóságban az élet minősége nem függ közvetlenül attól, hogy mink van vagy mit gondolnak rólunk mások. Ha van valaminek egyáltalán szerepe ebben, akkor annak, hogy mi hogyan érezzük magunkat és mit gondolunk arról, ami történik velünk. Hogy az életünket jobbá tegyük, az élményeinket kell jobbá tenni.
Az öröm akkor tűnik fel az unalom és aggodalom közötti mezsgyén, amikor a kihívás nagysága arányban áll az egyén cselekvési képességével.
Saját magunkkal való kapcsolatunk és az, hogy mennyi gyönyörűséget találunk az életben, végső soron attól függ, hogy az elménk hogyan szűri meg és értelmezi mindennapi élményeinket.
Meg kell tanítani a gyerekeknek azt, hogy önmagáért élvezzék a tanulást, ne csak azért, hogy jó jegyeket kapjanak. Azok a gyerekek, akik élvezik a kihívások legyőzését, felnőtt életükben is keresni fogják a kihívást jelentő helyzeteket. Nagyobb valószínűséggel ragadnak meg új lehetőségeket, keresnek új módszereket, dolgoznak olyan feladatokon, amelyeknek nincs egyértelmű megoldása, és ösztönöznek másokat arra, hogy nehéz problémákon dolgozzanak.