Amikor már nem álmodunk, az azt jelenti, hogy már nem is élünk. Szóval soha ne hagyjatok fel az álmodozással.
Számomra a boldog élet titka abban áll, hogy maximálisan élvezzük ki a szép pillanatokat és csökkentsük minimálisra a csalódásokat.
Az a legfontosabb, hogy az ember higgyen önmagában, különösen azokban a pillanatokban, amikor úgy tűnik, hogy minden összeomlik körülötte.
Az utazások során nagyon sok élményt gyűjthettem, ezekről semmiképpen sem mondanék le. Az utazás rendkívül fontos tapasztalat.
A legfontosabb lépéseimet illetően újra ugyanúgy döntenék. Természetesen az ember néha követ el hibákat, amelyekről utólag úgy véli, el lehetett volna kerülni őket. Másrészt viszont a hibákból tanulni is lehet.
Azt hiszem, a jó barátot az teszi, hogy lojális. Vakon meg lehet benne bízni, olyan helyzetekben is, amikor esetleg mást gondol, mint én.
Mindig az volt a meggyőződésem, hogy másokkal szemben úgy kell viselkednünk, ahogy mi szeretnénk, hogy velünk viselkedjenek. „Ne tedd másnak, amit magadnak nem kívánsz” – azt gondolom, ha ehhez tartanánk magunkat, egy kicsivel mindannyian jobban élhetnénk.
Sem apaként, sem nagyapaként nem vagyok különösebben szigorú. Azt gondolom, hogy a fiataloknak tapasztalatokat kell szerezniük, ezért nem nagyon akartam beavatkozni az életükbe. Viszont mindig is igyekeztem jó példakép lenni a gyerekeim és unokáim számára, mert csak így érhető el, hogy tiszteljenek.
Lényegében mindenki reménykedik egy kicsit a földönkívüliekben, és ez a remény erősebb, mint a tőlük való félelem.
Milyen szomorú is lenne az élet játékosság és álmok nélkül, őrűltségek nélkül!
Zeneszerzésben is ugyanolyan naiv vagyok, mint minden másban. De ha visszahallgatom a dalokat, amiket rögzítettem, nem is találom olyan rossznak.
Mindig is az volt a hibám, hogy hanyatt-homlok belevetettem magam egy üzletbe, anélkül, hogy előzőleg terveket készítettem volna.
Minden sikeres színész, aki csak minimális mértékben is képes az önreflexióra és nem vakítja el teljesen az arrogancia és a hiúság, a szíve mélyén pontosan tudja, hogy a „hétköznapi kisemberekkel” szemben a sors végtelenül elkényeztette. Ha ezzel nincs tisztában, vagy elfelejtette, akkor a siker nem válhat javára!
Kiütést kapok azoktól az emberektől, akik mások szenvedését arra használják fel, hogy hőst faragjanak magukból.
A földrengések azon kiszámíthatatlan természeti jelenségek közé tartoznak, amelyek rámutatnak az emberi élet mulandóságára ezen a bolygón. A Föld éppoly gyorsan képes eltüntetni bennünket, mint ahogy mi söprünk le pár motzsaszemet az asztalunkról.
Nem tudok barátkozni vagy együtt dolgozni valakivel, akit nem tisztelek, vagy aki engem nem tisztel. Az arrogáns embereket meg ki nem állhatom, épp annyira nem, mint a hízelgőket. Mindenki megérdemli a tiszteletet – legyen a neve Bud Spencer vagy bármi más.
Sok mindent el tudok viselni, és el is viseltem, azelőtt is, hogy híressé váltam volna, és azután is, de a tiszteletlenséget nem tűröm.
A fogyókúrák tájéka volt az egyetlen olyan terület hosszú életutam során, amelyet csak biztonságos távolságból vizsgálgattam. Pontosabban szólva: elrepültem felette, amilyen magasan csak tudtam, és közben lemondtam a leszállásról. Egy kis időre úgy tűnt, hogy mégis felbukkant a láthatáron, de az csak tévképzetnek bizonyult.
A fogyókúra különös jelenség: a csapból is ez folyik, és lépten-nyomon próbálják rábeszélni az embert, függetlenül attól, hogy épp kövér vagy sovány. Ha valaki egy kicsit is ki van párnázva, akkor máris csodadiétával hitegetik. Ha viszont a karcsúak kivételezett kasztjához tartozik, akkor épp azért kell fogyókúráznia, hogy ott is maradjon.
