Mindig is küszködtem a körülményekkel, mert úgy tekintettem magamra, mint egy emberre, aki ki van téve a külső feltételek hatásának. De most rájöttem, hogy én vagyok az az erő, aki parancsol az elmém érzelmeinek, amelyből kinőnek a körülmények.
Ha valamiről azt hiszed, hogy lehetetlen, akkor te magad teszed lehetetlenné. A pesszimizmus kicsorbítja a sikerhez szükséges eszközeidet.
Ne feledd, barátom, nem az a fontos, ami történik, hanem az, hogy hogyan reagálsz rá! A hozzáállásod határozza meg, hogy mit csinálsz az akadályból, dobbantót vagy gátat.
A mindennapi életben az elme képes egyik gondolatról átlépni a másikra, egyik tárgyról a következőre, de amikor egy halálos küzdelem során szembetaláljuk magunkat egy ellenféllel, az elménk elveszíti a mozgékonyságát, ragaszkodó lesz, és leáll. Ez a probléma mindenki rémálma.
A kudarc csupán megmondja, hogy valamit rosszul csinálok, de az is egy út a siker és az igazság felé.
Hidd el, minden nagy dobás, minden nagy teljesítmény útjában állnak kicsi vagy nagyobb akadályok. Nem az akadály számít, hanem az, hogy hogyan reagálunk rá. Nincs olyan, hogy vereség, amíg be nem ismered magadnak. De addig nincs!
Ha bedobsz egy kavicsot a vízbe, az hullámokat kelt, amelyek végül az egész vízfelületet felborzolják. Pontosan ugyanez történik, ha határozott akciótervet kapnak az ötleteim.
Az edzéshez, a gyakorláshoz közelíthetsz módszeresen, de az élethez soha. Az élet egy folyamat, nem pedig egy cél; eszköz, nem végcél; állandó mozgás, nem pedig kialakult minta.
Sok olyan ember van a világon, aki nagyon intelligensen el tudja mondani, hogy ezt vagy azt hogyan csinálná. Beszélnek róla, de soha nem csinálnak semmit.
A fejlődés ellensége a fájdalomtól való félelem – hogy nem vagyunk hajlandók elviselni a legkisebb szenvedést sem.
A víz megmutatja a Hold ragyogását, a Hold pedig kihangsúlyozza a víz tisztaságát.
Az élet egysége olyan igazság, amelyet csak akkor tudunk teljességgel felfogni, ha örökre felhagyunk azzal, hogy önmagunkra mint különálló valamire gondolunk, akinek a sorsa elkülönül a nagy egésztől.
Az élet folyamatos kapcsolódás, szóval ki a csigaházból, és kapcsolódj közvetlenül ahhoz, amit mondanak. Ne gyárts elméleteket, hogy „ez itt ez”, „az meg az”. Kezdd el megtanulni, hogyan vizsgálj mindent saját magad!
Ahelyett, hogy az erőre erővel válaszolnánk, úgy kell kiegészítenünk egy ellenünk végrehajtott mozdulatot, hogy elfogadjuk az energiáját, kölcsönvesszük, és úgy győzzük le. Ez az alkalmazkodás törvénye.
Nem szégyen, ha valaki padlóra küld minket, de nagyon fontos, hogy ilyenkor megkérdezzük magunkat: „Miért is vagyok most a padlón?” Aki képes így reflektálni, annak van remény.
A legtöbb ember azért támad (és hibáztat), mert bizonytalannak érzi magát, és a harcot eszközként akarja felhasználni valamilyen ismeretlen cél eléréséhez.
Óriási hiba, ha megelőlegezzük egy összecsapás kimenetelét. Nem szabad azon gondolkodnod, hogy győzelem vagy vereség lesz-e belőle. Vedd észre, hogy nincs kivel harcolni, csak egy illúzión kell átlátni.
Nem azért élek ezen a földön, hogy megfeleljek az elvárásaidnak, és te sem azért, hogy az enyéimnek megfelelj… Ha mindig bekorlátozod magad abban, amit csinálsz, fizikai vagy bármilyen értelemben, akkor a korlátok beszivárognak a munkádba és az életedbe is. Nincs korlát és nincs határ! Fennsíkok vannak, de ne maradj ott, haladj tovább felfelé!
Rosszcsont voltam, agresszív, indulatos és büszke. Nemcsak a korombéli ellenfelek tértek ki az utamból, de a felnőttek is.