Nagyon kevés közöm volt ahhoz a nemzedékhez, amelynek állítólagos szóvivője voltam, és még annál is kevesebbet tudtam róla.
Olyan voltam, mintha mindig kergetnék valamit, ami mozog – egy autót, egy madarat, egy szél sodorta falevelet – akármit, ami elvezet egy másik helyre, ahol világosabb van, valami ismeretlen földre a folyó torkolatánál.
Az ember egy idő után megtanulja, hogy a magánélet olyasmi, amit el lehet adni, de visszavásárolni nem lehet.
A folkdalok áttételesek, megfoghatatlanok – hiszen az élettel kapcsolatos igazságokat fejezik ki, az élet pedig többé-kevésbé hazugság, de hát végeredményben épp ilyennek akarjuk. Különben kényelmetlenül éreznénk magunkat.
Ha jól emlékszem, a Grammy szervezői hónapokkal előre értesítettek, hogy nekem szánják az Életműdíjat. Mindannyian tudjuk, hogy ilyesmit öregkorban adnak, amikor már megszűnsz létezni, emlékké válsz. Ezt mindenki tudja, ugye? Szóval nem tudtam eldönteni, hogy ez most elismerés vagy éppen sértés. Tényleg nem tudtam.
Az életvezetési tanácsok szerint ha az ember sikeres akar lenni, akkor legyen individualista akarnok, de azért bizonyos mértékig alkalmazkodjon, mert szükség van konformizmusra. Így válik az ember egy szempillantás alatt individualista akarnokból konformistává.
Jóformán bármi gerjeszthet félelmet. Nekem például az volt a legnagyobb félelmem, hogy a gitárom elhangolódik.
Senki sem szabad, még a madarak is az éghez vannak láncolva.
Sokszor azt álmodom, hogy a Függetlenség Napján nyilvánosan villamosszékbe ültetnek és kivégeznek.
Nem szeretnék sem Bach, sem Mozart, sem Tolsztoj lenni, mert õk már mind meghaltak.
Ismertnek lenni nagy teher, Jézust is azért feszítették keresztre, mert ismertté lett. Én inkább eltűnök.
Egyszerűen nem hallom, hogy bárki azt a zenét játszaná, ami a fejemben van, úgyhogy nekem kell játszanom.
A fejlődés nem segített semmit, csak a külszín változik, a pénzhelyzet, a jólét… ez nem igazi fejlődés.
Nem valamiféle erő, hanem csak egy szokás miatt élek mindenféle kapcsolat nélkül. Én ilyen vagyok. Az az elgondolásom, hogy könnyebb kapcsolat nélkül élni, mint összekapcsolódva.