Szeretnétek, hogy jót gondoljanak rólatok az emberek? Ne gondoljatok jót magatokról.
Blaise Pascal
54 idézet
1623. június 19. - 1662. augusztus 19.
francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus, teológus, moralista és vitatkozó
A legjobb Blaise Pascal idézetek
Amikor túlságosan gyorsan vagy túlságosan lassan olvas az ember, nem ért semmit.
Miért követjük a többséget? Azért, mert több igazsága van? Nem, hanem mert több az ereje.
Ha eredményesen akarunk valakit megcáfolni, bebizonyítani, hogy téved, előbb vizsgáljuk meg, melyik oldaláról szemléli a dolgot, mert arról az oldalról tekintve rendszerint igaza is van.
Az igazi ékesszólás fittyet hány az ékesszólásra, az igazi erkölcs fittyet hány az erkölcsre.
Az idő azért hoz gyógyulást a fájdalmakra és a viszályokra, mert az ember közben változik, többé nem ugyanaz a személyiség.
Meg kell ismernünk önmagunkat: még ha nem segít is hozzá bennünket az igazság megtalálásához, legalább arra jó, hogy rendet teremtsünk az életünkben, márpedig ennél nincsen helyesebb dolog.
Ahogy a hideg szavak fagyossá teszik az embereket, a forró szavak megperzselik, a keserű szavak elkeserítik, a dühödt szavak feldühítik őket. A kedves szavaknak is megvan a maguk lelki hatása. S milyen nagyszerű hatás ez! Megnyugtatják, lecsillapítják és megvigasztalják a hallgató felet.
Ha az ember elsőül önmagát tanulmányozná, rájönne, mennyire képtelen önmagán túljutni.
Az igazságosság és az igazság roppant finom két pont, eszközeink túlságosan tompák hozzá, hogy hibátlanul rájuk tudjunk velük tapintani.
Nincs semmi, amit ne tudnánk természetünkké tenni: nincs semmi, amit ne tudnánk elveszíteni.
Vannak, akik helyes következtetéseket vonnak le a csekély számú alaptételből, ez az egyik fajtája a helyes gondolkodásnak.
Egész életünk azon fordul meg, vajon megismerjük, halhatatlan vagy halandó-e a lelkünk. Kétségtelen, hogy aszerint, vajon halandó a lélek, vagy halhatatlan, tökéletesen különbözőnek kell lennie az erkölcsnek is.
A külső dolgok tudománya sohasem nyújt vigasztalást erkölcsi tudatlanságomra szomorúságom idején; de az erkölcsök tudománya mindenkor megvigasztal a külső dolgokban való tudatlanságomért.
Minden nyomorúságunk annak tudható be, hogy képtelenek vagyunk csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában.
Ha valamely kérdésben nem látunk világosan, jó, ha van valami közös tévedés, amelyet mindenki elfogad.
Állapítsuk meg: „Vagy van Isten, vagy nincs.” Mármost melyik felfogás mellé álljunk? Az ész ebben nem dönthet: végtelen káosz választ el bennünket. E végtelen távolság legvégén szerencsejáték folyik, s az eredmény fej vagy írás lesz. (…) Mérlegeljük, mit nyerhet vagy veszíthet, ha fejre, vagyis arra fogad, hogy van Isten. Értékeljük ezt a két eshetőséget: ha nyer, mindent megnyer; ha veszít, semmit sem veszít. Fogadjon hát habozás nélkül arra, hogy van.
Gyönyörűség vihar hányta hajón ülni, abban a bizonyos tudatban, hogy nem pusztul el. Az Egyházat háborgató üldözések ilyen viharhoz hasonlítanak.
Hálásaknak kell lennünk azok iránt, kik fölfedik tökéletlenségeinket. Ha tökéletlenségeink nem is tűnnek el ezáltal, mert hiszen igen sok van bennünk, mégis e tökéletlenségek – miután megismertük őket – kezdenek alkalmatlankodni szellemünknek, felserkentik lelkiismeretünket és iparkodunk megjavulni és hibáinktól megszabadulni.
Kapcsolódó személyek és kategóriák:
Blaise Pascal idézetek – hit, értelem és az emberi lélek mélységei
Blaise Pascal francia matematikus, filozófus és teológus volt, aki kivételes éleslátással kapcsolta össze a tudomány és a hit világát.
Munkássága egyszerre szól az emberi értelem nagyságáról és korlátairól, valamint arról a belső küzdelemről, amely az emberi létezés középpontjában áll.
A Blaise Pascal idézetek különlegessége, hogy mély gondolatokkal világítanak rá az ember, a hit és a tudás kapcsolatára. Szavai nemcsak intellektuálisan ösztönöznek, hanem lelki útravalót is adnak: hogyan lehet az értelem fényét és a szív bölcsességét egységbe hozni.
Az itt összegyűjtött idézetek azoknak szólnak, akik szeretnének elmélyülni az élet nagy kérdéseiben, és megtapasztalni, hogy a valódi megértés nemcsak a gondolatokban, hanem a hit és az alázat csendjében rejlik.