A zene minden akadályt legyőz – mindegy, hogy kulturális, nyelvi vagy nemek közti különbségről van-e szó.
Nem a pénz vagy a nők miatt kezdtem zenélni, egyszerűen mindig az életem részét jelentette.
Színészkedés nélkül tudnék élni, de zene nélkül soha.
Zenerajongó vagyok, éppen ezért, ha az időm engedi, szívesen járok koncertekre és fesztiválokra is.
Szeretem a rock and rollt, szeretek a bandával lenni, meg szeretem nézni az első sorokban álló csinos nőket. Nekem erről szól ez az egész.
Azért játszunk, hogy a közönség jól érezze magát, és azt gondolja: óh, igen!
Örülök, hogy ebben a műfajban találtam meg magamat. Ez olyan, hogy odaadsz valakinek, aki nem ismer téged, három lemezt, és megmondja, hogy ki vagy, mert abba benne vagy te és negyven, ötven, hatvan év.
Pillanatnyilag bárkit fel lehet sztárolni, hiszen megvannak ehhez a sablonok; de hogy ki marad meg hosszútávon, azt az idő mondja meg. Mindenki leváltható, kivéve a közönség.
Az én zeném pontosan, hűen tükrözi az érintett korszakokat, egészen a hatvanas évek Neotonjától a mai napig tartó Korál együttesig, vagy a saját zenekaromig.
Nem ismeretlen számomra a zene, és valóban szeretek komponálni. Van tehetségem hozzá. De nincs meg hozzá a technikai képességem, de tényleg azt tervezem, hogy megtanulom.
Én egy anti-celeb vagyok, a zeném pedig egy olyan helyről jön, ahol minden anti.
Nem tudom, hogy ez statisztikailag helyes-e, de azt hiszem, nekem van a legtöbb Grammy-díjam a korombeliek közül, viszont még soha nem nyertem fehér emberrel szemben.
EMBER!!! Én vagyok az első számú élő és lélegző rocksztár. Én vagyok Axl Rose; Én vagyok Jim Morrison; Én vagyok Jimi Hendrix.
A zene egyetemes nyelv. Mindenki használhatja születési helytől és bőrszíntől függetlenül. Mindannyiunkat összeköt.
Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam, hangtalanul eldúdolod magadban, hogy áthassa bensődet, hogy hatalmába kerítse minden erődet és mozdulatodat – és azokra a pillanatokra, amíg benned él, kioltson minden esetlegest, rosszat, durvát és szomorút a lelkedben, felcsendüljön benne a világ, és a nehezet könnyűvé, a dermedtet szárnyalóvá varázsolja!
Azt hiszem, az első szerelmem, az első csókom, és sok mindenből az első Prince zenéjét hallgatva történt meg az életemben.
Már kölyökkoromban is zenélgettem valamilyen szinten, de akkor még semmilyen hangszer mellett nem köteleztem el magam. Tizenöt voltam, amikor elkezdtem gitározni, és bár végül színész lettem, a zene végig jelen volt az életemben.
Egyszer csak meghallod. Nem, nem őt. A zenét. A zenét, amit hallanod kell. Hallgatnod. Vele együtt. Szótlanul, mégis, többet elmondva minden szónál. Mert ez a dal kézen fog és hozzávezet. Csodálatos pillanatok. Amilyeneket még sosem éltél át. És csak ülsz és mosolyogsz… És nem találod a szavakat. Csak hallgatod a zenét, hallgatod vele együtt. (…) Ebben a dalban, a dal perceiben, érzésében, szavaiban, hangjaiban most együtt vagytok. Szótlanul. A legszebb ajándékot kapod tőle ebben a dalban. Őt.
A zene nagyon fontos számomra, ez éltet engem. Segít motiválni, megváltoztatja a hangulatomat, és elfeledteti velem a dolgokat, amikor nem játszom.
