– Hallja! Maga hasonlít rám!
– Hülye vagyok?
Akinek pénze van, az ne zavarja dolgozással a mások munkáját.
– Parancsolsz teát, kapitány úr?
– Nem kérek, de azt rummal szeretném.
Egy fillért sem adok. Vagy ideadja az írást, vagy egyszerűen fejbeütöm. Választhat. Fej vagy írás.
Van így néha az ember. Egy turista barátom, aki már több ízben mászott fel a Mont Blanc-ra, múlt héten megpofozta a házmestert, mert nem járt a lift, és gyalog kellett közlekednie az ötödik emeletre.
Vasárnap ne lopj, ne csalj, ne verj meg senkit, mert hat nap mindenre elegendő…
Az állati élet mikroszkopikus kicsinységű véglényekből fejlődött ki a világban, végtelenül hosszú idő alatt; vagy esetleg egyetlen apró véglényt helyezett el a Teremtő a földön az idők hajnalán, és ebből indult útnak az emelkedő irányú fejlődés a végső tökéletesség felé, míg el nem jutott az emberhez; akkor aztán a fejlődés üteme megszakadt, csúfosan lehanyatlott, és romba dőlt.
Mi Isten legnagyszerűbb műve? Az ember. És ki jött erre rá? Az ember.
Az élet nem habostorta. Vagy ha mégis az, biztosan romlott.
A nők haragjától még a Covid-vírus is a nadrágjába csinál. Nem véletlenül maradtak nyitva március 8-án nőnap alkalmából a virágboltok a teljes gazdaságot átható lezárások ellenére is.
Higgyék el, nagyon rendes fickó vagyok, ami külön büszkeséggel tölt el.
A középiskolások párzási rituáléi mindig értetlenséggel töltöttek el.
(1.évad 8.rész)
Engem meg se kereszteltek. Biztos tudták, úgyse javítana a helyzeten…
– Elárulod hogy hívnak?
– Úgy, hogy „anyád”, a vezetéknevem meg „ku*va”. Még sokat fogod hallani.
– Te, a méhecskék érdekes kis dögök, tudtad?
– Azt tudom, hogy beporzanak mindent és nélkülük ráb*sznánk.
Ha tehát szól a kakas, ne is fáradjon senki kísértetet látni, mert olyankor már minden tisztességes kísértet – alszik.
