Gondoltam örökbefogadok egy 17 éves koreai lányt, akit kinéztem magamnak. Akkor a neveléssel sincs az a sok macera.
Kicsit zavarba ejtő, hogy miután egész életünkben az emberi lét problémáin rágódunk, végül nem tudunk jobb tanácsot adni, mint hogy „próbálj meg egy kicsit kedvesebb lenni”
Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Tanulj meg „nem”-et mondani, mert ez sokszor többet ér, mintha latinul tudnál írni és olvasni.
Isten különös gondot visel a részegekre, a gyerekekre és az Egyesült Államokra.
Az elefánt és a légy közt talán fennáll valami hasonlóság. De maguk és én köztem?
Milyen az elegáns nő? Olyan asszony, aki megvet minket, és nincs szőr a hóna alatt.
Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.
A Mikulás azért olyan vidám, mert tudja, hol laknak a rossz kislányok.
Nem a magas helyektől félek, hanem attól, hogy leesek.
Imádom a karácsonyi ünnepeket! Talán érzelgős vagyok… de ilyenkor a kapzsiság úgy elönti a szívemet.
A repülőtéren már a karácsonyi gyümölcskenyeret is átvizsgálják. Azt viszont még az átvilágítók sem tudják, mik azok a kis piros izék benne.
Miért van az, hogy minél drágább egy játék, annál valószínűbb, hogy a gyerek a dobozával akar inkább játszani?
A szerelem felett csak futással lehet győzedelmeskedni.
Mindig két lábbal a földön álltam. Csak egyre jobb cipőkben.
Ha siet, akkor ne veszekedjünk, mert egy jó veszekedéshez sok idő kell.
A filozófiám alapja, hogy „cogito ergo sum” – gondolkodni és létezni viszont csak akkor tudok, ha jóllakott vagyok.
Csak egyszer halok meg, és én nem akarok lemaradni róla.
Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik.
Uram, teremtőm, egy banya! Ilyen rusnya teremtés még a kalendáriumba sincsen…