A legkínosabb vagy legcikibb forgatási élményem Kolumbiához kötődik. Egy külső helyszínen forgattunk, s nem tudom másképpen mondani, egyszerűen majdnem bepisiltem, de nem volt vécé. A férfiak persze könnyebben megoldották mindezt, mert kicsit félrevonultak és kész. Én is így akartam tenni, csakhogy rákszezon volt, s minden telis-tele volt apró rákokkal. Csak úgy nyüzsögtek. Én pedig így egyszerűen nem mertem leguggolni, féltem a rákoktól, hogy megcsípnek. Utólag elmesélve ez persze nagyon vicces, de akkor egész nap nagyon szenvedtem, s így kellett végigcsinálnom a forgatást.
Igazából a viccek által még akkor is népszerű maradtam és figyeltek rám, amikor már nem dolgoztam filmeken. Az egyik kedvencem a Rushmore-heggyel kapcsolatos poén. Ugye ez az a hely, ahol a hegy oldalába a négy nagy amerikai elnök arcmását vésték. A vicc úgy szól, hogy „Chuck Norris arcképét be akarták vésni a Rushmorehegy oldalába, de a gránit nem volt elég kemény a szakállához!”
Van egy elméletem a tudományos fokozatokról. Amikor átnyújtják a doktori diplomát, abból a bőrön keresztül azonnal az agyba jut valamilyen vegyi anyag, s az megbénítja a beszédközpontot. Ez a központ csak két mondatot szabályoz, ezek: „Tévedtem” és „Nem tudom”. Még soha nem hallottam, hogy e mondatok valamelyikét egy doktor kiejtette volna. Persze lehet, hogy tévedek, de az az érzésem, ha megpróbálnák bármelyiket kimondani, dadogásba fulladnának.










