A világ változás.
A boldogság, az aggodalom, a szeretet és a szorongás tapasztalata valódi változásokat képes létrehozni agyunk ideghálózatában.
Ha nem sikerül javítani, ha kiürül egy kapcsolat, akkor a változás az a változtatást is jelenti. Például azt, hogy az erős nő megkeresi azt, aki mellett nem kell ennyire kemény legyen, aki mellett megengedi magának, hogy gyenge, odaadó és gyöngéd legyen.
Mióta hazaértem az utazásomról a szomszédaim azt mondogatják, hogy megváltoztam. Én a következő kérdéssel felelek nekik:
– Mi értelme az utazásnak, ha nem az, hogy szélesítse a látókörünket?
Tudja, a változás nyugtalan árapálya folyton mozog. Sötét, titkos vizein sodor bennünket. Ha van elég hitünk és időnk, a dagály partra sodorja a holtakat.
Ő megértette, hogy a változásokhoz való sikeres alkalmazkodás az Új iránti lelkesedéssel kezdődik.
Minden változásnak és megújulásnak önmagamnál kell elkezdődnie.
De aztán megváltoztam, mert volt kiért jobbnak lennem.
Megváltoztam. Nem örülök neki! Eddig kiismertem magam magamon. Most már nem.
Megváltoztam. Érzem a zsigereimben. Hirtelen másmilyennek látom a világot. Élesebbek a körvonalak, mélyebbek a színek, erősebbek az illatok.
Az egyetlen dolog, ami megváltoztatja az embert, az a szerelem.
Már túlságosan régóta vagyok gonosz, nem hiszem, hogy tudok változtatni ezen.
(John Kreese)
A magyarokat sajnos, az jellemzi, és ez sok, külföldön tett utazásom során megerősítést nyert, hogy változásellenesek, és sokszor mintha az a szó, hogy változás, már önmagában sok emberben riadalmat kelt. Pedig mindig cselekedni kell, a cselekvés pedig sokszor éppen változással kezdődik.
A spirituális átalakulás, vagyis a személyiség és a tudat alapvető megváltozása csak egy archetípus fontos megjelenésekor következik be.
Ha elfogadom a változást, ki lesz az, aki folytatja az utat? Én, vagy valaki egészen más?
A változás gyönyörű; általa válhatsz egyre tapasztaltabbá, egyre tudatosabbá és egyre érettebbé.
A változás olyan, mint a napsütés. Lehet barát vagy ellenség, áldás vagy átok, hajnal vagy alkonyat.
Szükségünk van új élményekre. Valamit megpendítenek a lelkünk mélyén, fölráznak minket. Változás nélkül az, ami bennünk szunnyad, csak ritkán ébred fel. Az alvónak fel kell ébrednie.
