Tudja, a változás nyugtalan árapálya folyton mozog. Sötét, titkos vizein sodor bennünket. Ha van elég hitünk és időnk, a dagály partra sodorja a holtakat.
Joanne Harris
Nincs kivétel. Mindenki hazudik. Úgy színezi ki az igazságot, hogy célszerű legyen: a horgásztól kezdve, aki eltúlozza a – szökött – ponty méretét, a politikai memoárig, ami a csekély tapasztalatot a történelem aranyává változtatja át.
Egy kő is lavinát indíthat el. Egy szó olykor ugyanezt teheti. És a hazugság lavinává válhat, elsöpörhet minden útjába kerülőt; bömbölve, lehengerelve, mindent agyonnyomva száguld, a nyomában átformálódik a világ, és az életünk menete más lesz.
Meglepő, milyen könnyen elfordulnak az embertől a barátai, ha egyszer a bajtársiasság mázát lemossa a félelem vagy az önérdek.
Egy jelentéktelen nő, amikor szerelmes: életében először meglátja önmagában a szépség lehetőségét.