A hinduk és buddhisták nem esznek húst. Miért nem? Mert tudják, hogy az állatban is „Atman” van: az isteni lehelet. Az állat Isten egyik manifesztációja. Hosszú ideig fog tartani, mire az emberiség felfogja, hogy nemcsak a Föld népei alkotnak egy népet, hanem az emberek, a növények és az állatok együtt az „Isten országa”, és az egyiknek sorsa a másik sorsa is.
Megkérdeztem édesanyámat, hogy Jézus miért fehér, kékszemű, szőke férfi? És az utolsó vacsorán miért mindenki fehér? Az angyalok a festményeken miért fehérek, hol voltak a fekete angyalok? Erre ő azt mondta: „épp a konyhában voltak, hogy felszolgálják a mézet és a tejet”.
Az az ember fosztotta meg magát az e világon hozzáférhető legfőbb jótól, aki megfosztotta magát a Biblia ismeretétől. Ha olvastad már a Bibliát, akkor tudod, hogy az Isten Szava, mert megtalálod benne a kulcsot a saját szívedhez, boldogságodhoz és kötelességedhez.
A hivatalos kereszténységnek legálisan majd tizenöt évszázada volt, hogy bizonyítson. És mi lett a gyümölcse? Többé-kevésbé mindenütt a papságnál gőg és henyélés, a laikusoknál tudatlanság és szolgalelkűség, mindkettőnél pedig babona, bigottság és erőszak.
A tudomány arról szól, hogy milyen a világ, a vallás pedig arról, hogy milyennek kellene lennie a világnak.
Ahogy én látom, a keresztény hit kinyilatkoztatás. De vajon hogy történhetett, hogy tanmesék, történetek, legendák milliói úgy keveredtek össze a keresztény és a zsidó kinyilatkoztatással, hogy az a legvéresebb vallássá tette, amely valaha is létezett?
Mi magunk is arra vagyunk hivatva, hogy odaadjuk életünket testvéreinkért, így valósítva meg teljesen igazságban létünk értelmét és rendeltetését.
Ha templomba jársz, attól nem leszel keresztény. Ha McDonald’s-ba mész, akkor sem lesz belőled hamburger.
Amikor az élet térdre rogyaszt, máris tökéletes pózban vagy, hogy imádkozz.
Amikor elnökké avattak, esküt kellett tennem Isten előtt, hogy a törvényeket és az alkotmányt betartom. De néha nem értettem egyet a törvénnyel, néha úgy éreztem a törvény ellentmondott keresztény hitemnek, és mégis a törvényt kellett követnem. És ezekben az esetekben megpróbáltam megváltoztatni a törvényt, hogy egyezzen meg a hitemmel.
Én azt gondolom, hogy életem legfontosabb része a keresztény hitem. Ez az, ami soha nem változott. Változott a foglalkozásom, változtak a kihívások, a problémák, de a vallási hitem az soha. Ez az én biztos alapom, erre építek mindent, amit csinálok.
Amikor bekerültem a filmiparba, hithű keresztény voltam, de ez a szakma könnyen eltereli az útról az embert. Hirtelen híressé váltam, rengeteg pénzem lett, de közben a személyiségem is megváltozott, kiállhatatlanná váltam, alkoholproblémáim lettek, és végül emiatt ment tönkre az első házasságom. Tizenöt évvel később találkoztam Genával, és ő segített, hogy ismét tudjak hinni Jézus Krisztusban. Ez az alapja annak az erős köteléknek, ami már húsz éve összetart minket!
Nem látok elegendő bizonyítékot Isten létezésére, bár az ellenkezőjét sem tudom bizonyítani. Nem vagyok dogmatikus hitetlen, inkább ateistának, mint agnosztikusnak tartom magam, mivel életem 62 éve alatt sohasem tapasztaltam olyat, ami istenség vagy természetfeletti erők feltételezését tette volna szükségessé. Számomra ez ahhoz a konklúzióhoz vezetett, hogy az egész csak mitológia. Elismerem, igen érdekes mitológia és talán a társadalomban szükség is van rá.
Ha az istenek megtagadják is kegyeiket a halandóktól, azért elvárják tisztelőiktől a buzgó imádatot, és mérgesek, ha bárki is elmulasztja.
Folyók, tavak, patakok. A nevük különböző, de mindegyikben víz van. Pont ilyen a vallások viszonya az igazsághoz.
Ha mi hibázunk, azt a Gonosznak tulajdonítják. Ha Isten hibázik, azt a Természetnek.
A keresztény hit nekem mindenekfelett támaszt, vigaszt, feloldozást, erőt és szeretetet jelent. A valódi üzenetét azonban a legtöbbünk valamiért nem érti meg.
Vallásos családban nőttem fel. Gyerekkoromban rengeteget jártam templomba. A versenyzés közbeszólt, de még mindig elmegyek misére, ha otthon vagyok, akár az Egyesült Államokban, akár Monacóban, azért, mert úgy gondolom, hogy Isten nélkül nem lennék ott, ahol ma vagyok. Nem lennének meg ezek a lehetőségeim. Ezért azt gondolom, nagyon-nagyon fontos, hogy közel maradjak hozzá.