Hallani sem akarok egy olyan országról, amelyben senkit sem találtam, aki ne lett volna kész arra, hogy eladja nekem a kutyáját!
Felháborít, hogy bárki is a félelemből akar üzletet csinálni.
Megpróbálok rájönni egy üzlet előnyeire és hátrányaira, és ha több az előny, mint a hátrány, miért ne adjunk neki esélyt?
Nem hullik az öletekbe a dolog, az biztos. Ez persze nem azt jelenti, hogy fejjel kellene rohanni a falnak. Kockázat nélkül viszont nincs siker, és bizony arra is fel kell készülni, hogy befuccsoltok. Viszont az észszerű kockázatvállalás része a dolognak, ez teszi érdekessé az egészet.
Elsősorban saját magatokat kell eladnotok, s ha ez sikerül, könnyű dolgotok lesz a termékkel.
Nincs szebb annál, amikor látod fejlődni, amit létrehoztál. Megvannak ugyan a veszélyei, hiszen egy kisebb tévedés is katasztrofális lehet, de szerintem az a jó vezető, aki ritkán hibázik.
A jól működtetett étterem olyan, mint egy nyerő baseballcsapat: támaszkodik a csapattagok tehetségére, és minden másodpercnyi lehetőséget kihasznál, hogy előnyhöz jusson.
Még ha nagyon leegyszerűsítően hangzik is, az ördög bizony a részletekben lakozik! A működésed minden alapelemében a tökéletesre kell törekedned, ha azt akarod, hogy szaladjon a szekér.
Iparágunkban általában kétféleképpen gondolkodnak a reklámról és a public relationsről: az egyik a zsugori megközelítés, amely minden egyes reklámra és promócióra fordított centet szigorúan kiadásként könyvel el. Én viszont a marketingszemléletet tettem magamévá: mindig kész vagyok költeni ezen a területen, mert a befektetés kamatostul megtérül. Persze a megtérülésnek számos módja lehet, csakhogy ezt egy fösvény vállalkozó szűk látókörével nehéz megérteni, hiszen az ilyen típus számára a megtérülést csak a csilingelő kasszagép jelenti. Holott a megtérülés egyik legszebb formája a vásárlónk elégedett mosolya. Ez a mosoly nagyon sokat ér: az elégedett vevő vissza fog térni hozzánk, és valószínűleg nem is egyedül.
Minden nagyvállalati vezető átéli azt a keserű tapasztalatot, hogy sok barátot veszít az úton fölfelé. A csúcs magányos hely.
Az üzlet kicsit más, mint amikor egy festményen dolgozunk. Nincs olyan, hogy utolsó ecsetvonás, amely után a kép felkerül a falra, hogy aztán gyönyörködhessünk benne.
Ha hajlandó vagy kockáztatni, lesz, hogy nem jön be a húzás, de ha rájössz, hogy mi volt a fiaskó oka, akkor már nem volt hiábavaló próbálkozás.
A szabad vállalkozás kockázatokat is jelent, és ezeket vállalnunk kell. Csak így működik a gazdasági szabadság világában. Nincs más út.
Miki Egér egy Manhattanből Hollywoodba tartó vonatúton pattant ki a fejemből, miközben Roy bátyám és az én üzleti szerencsém a lehető legmélyebben volt és nagyon úgy nézett ki, hogy a teljes katasztrófa előtt állunk.
Soha nem volt célom, hogy csupán egy átlagos céget alapítsak. Sokan félreértik ezt, mintha nem érdekelne a bevétel, vagy a profit, vagy az ezekhez hasonló dolgok. De nem csak egy átlagos cégnek lenni azt jelenti, hogy valóban nagy változást hozunk a világban.
A legnagyobb kockázat az, ha nem vállalsz semmilyen kockázatot. Egy gyorsan változó világban az egyetlen stratégia, ami biztosan sikertelen, az, ha soha nem kockáztatsz.
Én mindig is maradandót akartam létrehozni. Erről szólnak az üzleti vállalkozásaim és a befektetéseim is.
Amikor kitör a zombiapokalipszis, örülni fogsz, hogy vettél egy lángszórót. Ha nem működik az élőholtak egész hordái ellen, visszakapod a pénzed!