Romániában elveszítettem 1,5 millió dollárt. Megráztam magam, hazajöttem, és megfogadtam, hogy soha többet nem megyek olyan országba üzletelni, ahol nem beszélem a nyelvet.
Minden jónak látszó ötletet kipróbálok, megvalósítok. Ha látom, hogy megy valami, akkor rámászok. Ha nem megy, akkor meg elaltatom.
Két embert ismertem, aki tényleg önerőből lett nagyon gazdag, az egyik Matyi Dezső, a könyvkiadó, ő Komlón, Centrum szatyorból kezdte árulni a könyveket, aztán létrehozott egy birodalmat. A másik persze Lajcsi volt, ő a saját maga által sokszorosított kazettáit árulta ugyancsak szatyorból, emlékeim szerint az Örs vezér téren, a Sugár áruház előtt és Matyihoz hasonlóan sikeres és gazdag lett.
Persze tudom, hogy nem szokványos dolog hárommillió forintból négy év alatt többmilliárdos céget csinálni. De nincsen titkom: egy erőszakos vidéki gyerek voltam, aki mert álmodni akkor is, amikor politikus volt, és álmodik most is. Az álmok pedig arra valók, hogy megvalósítsuk azokat, és nem mások, hanem mi magunk.
A Google csaknem minden egyes keresése után pénzt kap, főleg hirdetésből. Az emberek fizetnek a hirdetésekért. Szerencsések vagyunk, hogy úgy határoztunk, relevánssá tesszük a reklámokat, ahelyett, hogy a flash bannereket választottuk volna. Ez segít bennünket hozzá, hogy a legjobb keresőrendszer legyünk. Ezenkívül más társaságoktól is kapunk pénzt, így az AOL-tól, akik a rendszerünket használják.
Egy kicsit úgy működtetjük a Google-t, akár egy egyetemet. Rengeteg projektünk van, vagy száz. Szeretjük, ha kis csoportok, mondjuk három ember dolgozik egy projekten. Közülük néhányuknak például a molekuláris biológiához van köze. Mások a hardver-építéshez értenek. Úgyhogy egy csomó dolgot csinálunk.
Fontos a jó ruha, a szép autó, (…) egyrészt azért, mert jól érzi magát bennük az ember, másrészt pedig bizonyos területeken ezek eszközök. Sajnos. Amerikában fehér pólóban, farmerben, egy szép órával a kezemen is tudok üzletet kötni, de Magyarországon kellenek olyan külsőségek, amiknek egyébként semmi értelme.
Minden épeszű üzletember tisztában van azzal, hogy a játékszabályokat figyelmen kívül hagyni csak rövidtávon lehet. Aki valamit is ad magára, tudatosan (!) nem vállalja a jogszabályok megkerülését – egyszerűen nem éri meg.
Aki nagyra törő üzleti álmokat dédelget, annak ki kell lépnie szűk ismeretségi köréből, és olyan embercsoporthoz kell fordulnia, amely szélesebb körű, szerteágazóbb és hathatósabb kapcsolatokkal rendelkezik.
Fiatalkori élményeimhez szorosan hozzákapcsolódnak ezek a kis kocsmák. A legelső üzleti ötletem is az volt, hogy a kis jövedelmemből kiváltom az engedélyt, magam is nyitok egy ivót, és akkor biztosítva lesz a jövőm.
Nagyon fontos megérteni, hogy az üzleti életben már most sem arról szól a történet, hogy a nagy hal megeszi a kicsit, inkább arról, hogy a gyors megeszi a lassút.
Egyszázaléknyi eséllyel csináltam meg a bizniszemet, vagy még az alattról indultam.
Nem fogsz meggazdagodni a gardrób szekrényedből, sem a garázsodból, sem a nappalidból. Ez nem így működik. Minden egyes garázsmilliárdos úgy lett azzá, hogy végül kiment a garázsából, hogy eladja az ötletét, a találmányát vagy a termékét.
Huszonkilenc éves koromban, amikor az első cégemet kezdtem, minden időmet azzal töltöttem, hogy olyan emberekkel találkozzam, akik meg tudták venni a termékemet, és szinte egy percet sem töltöttem azokkal, akik nem tudták és/vagy nem akarták megvenni.
Szerintem mindenkinek csatlakoznia kellene valamilyen hálózati marketing programhoz. Csak maga a tény, hogy azonnal hozzáférést kapsz hasonló gondolkodású emberek teljes hálózatához – akik mind arra törekednek, hogy javítsák saját életkörülményeiket -, már önmagában a jólét megteremtése.
Ha egy értékesítési pozícióban dolgozol, tudod mit kell tenned. Adj el többet!
Mindig hülye voltam az üzlethez. Talán kicsit mohóbbnak kellet volna lennem.
A leghatékonyabb stratégia nem csak lépést tartani a változásokkal, hanem magunkévá tenni a trendeket.
Ha valaki olyan embertől kérdezi meg, hogy mibe fektesse a pénzét akit nem ismer jól, megérdemli, hogy tönkremenjen!
