Ez nem bosszúvágy, Sonny, az üzlet kívánja meg!
(Michael Corleone)
Tudom én, az üzlet soha nem személyes dolog
Ezért előre is bocsi de nem fajinkodhatok
Senkivel és semmivel, csak a Messinokat nézem
És a Cosa Nostra az, hogy megkapjam a részem.
A generatív mesterséges intelligencia, illetve a MI-vel kapcsolatos projektek olyanok, mint az úthenger: el kell döntenünk, hogy elé állunk és próbáljuk megállítani, vagy inkább felülünk rá és próbáljuk hajtani.
Azért dolgozunk, hogy létrehozzunk valami fontosat, valamit, ami fontos az ügyfeleink számára, valamit, amiről mind mesélhetünk majd az unokáinknak. Az ilyesmi nem megy könnyen. Hihetetlen szerencse, hogy odaadó kollégáink vannak, akik hajlandóak áldozatot hozni az amazon.com-ért, és szenvedélyesen hisznek benne.
A kezdet kezdete óta fontos számunkra, hogy olyan értéket kínáljunk az ügyfeleinknek, amelyre nehéz nemet mondani.
Természetesen a pénzért is csináljuk. Mindig is a pénzért csináltuk. A rock and rollban az embereket jól megfizetik. Ezért olyan vonzó. Olyan, mint a boksz. Az emberek nem a semmiért bokszolnak. Azért kezdik el csinálni, mert remélik, hogy a csúcsra jutnak, mert ha feljutnak a csúcsra, akkor sok pénzt keresnek. Úgy értem, ez Amerika. De szerintem ezt is úgy kell csinálni, hogy az embereket ne húzzuk le. Jó ár-érték arányt kell nyújtani. Nem szabad kevesebbet kérni, mint bárki más. Lehet többet kérni, mint bárki más, de többet is kell adni nekik, mint bárki másnak.
Önmagadba invesztálni a legjobb befektetés.
Jobban teszed, ha másokat szolgálva, nem pedig kihasználva akarsz meggazdagodni.
Én még egyetlen napot sem dolgoztam úgy, hogy ne adtam volna el valamit.
Az ismert mondás: „a tudás hatalom” gyakran arra ösztönzi az embereket, hogy felhalmozzák és visszatartsák az információkat, mert azt képzelik, hogy a visszatartott információk nélkülözhetetlenné teszik őket. Tévedés. A „hatalom” nem a visszatartott, hanem a másokkal megosztott tudásból fakad. Ennek a felfogásnak pedig a cég értékszemléletében és jutalmazási gyakorlatában is tükröződnie kell.
Minden húsz évben kockáztatni kell. A Boeingnél, a világ egyik legnagyobb repülőgépgyártójánál hagyomány, hogy néhány évtizedenként a cég mindent feltesz a legújabb repülési technikákra.
Amikor kijön egy szoftver, még ha nem is tökéletes, a fogyasztók lelkesen fogadhatják, és visszajelzést adnak, hogyan lehetne javítani rajta mindaddig, amíg a nettó nyereségük elég magas…Hasonlítsuk ezt össze a gyógyszer- vagy vakcinagyártással. Egy új gyógyszert jóval nehezebb piacra dobni, mint új szoftvert előállítani. Aminek így is kell lennie, tekintve, hogy ha egy gyógyszer megbetegíti az embereket, az sokkal nagyobb baj, mint amikor egy szoftvernek hibái vannak. Az alapkutatástól és a gyógyszer kifejlesztésétől kezdve a tesztelés és jóváhagyás összes szükséges lépésén keresztül hosszú évekbe telik, amíg egy új gyógyszer eljut a betegekhez. Ha viszont megvan a pirula és hat is, újat előállítani belőle már nagyon olcsó.
A cégeknek kevesebb időt kellene azzal tölteniük, hogy pénzügyi adataikat takargatják az alkalmazottak elől, többet azzal, hogy megtanítják őket arra, miként értelmezzék azokat, és hogyan reagáljanak rájuk.
A jó igazgató egyik legfontosabb ismertetőjele az, hogy farkasszemet néz a rossz hírrel, és inkább felkutatja, mint átsiklik felette. Először azt akarja hallani, mi nem stimmel, mielőtt megtudná hogy mi stimmel. Nehéz megfelelően reagálni a kiábrándító hírekre, ha az ember nem kapja meg őket időben.
Engem utáljanak nyugodtan, csak vegyék meg a könyveimet.
Az egyszerűségnek és a józan észnek kell jellemeznie a tervezést és a stratégiai irányítást.
A jó embereknek természettől fogva sajátjuk az igazságosság, és csereügyleteiket is úgy intézik, mint jó és megbízható emberek.