A haszon miatt a legellentétesebb dolgokban is barátság keletkezik.
A jó embereknek természettől fogva sajátjuk az igazságosság, és csereügyleteiket is úgy intézik, mint jó és megbízható emberek.
Nyughatatlan vagyok, mint régen is. Nem tudok lepihenni, mindig százféle dolgot csinálok, az üzlet egyszerűen nem hagy békét nekem.
A legrosszabb tárgyalás az, amelyiknek a végén az egyik részt vevő fél sem elégedett. Egyikőjük sem akar soha többé tárgyalni a másikkal. Senki sem érez késztetést a szerződésben foglalt kötelességei végrehajtására.
A tőzsde olyan, mint egy nagy kaszinó, ahol mindenki italozik. Ha te megállod, hogy ne igyál, minden rendben lesz.
Nem tanultuk meg, hogy hogyan kell az üzleti életben felbukkanó problémákat kezelni. Azt tanultuk meg, hogy hogyan kell elkerülni őket.
Nem kell rakétatudósnak lenned. A befektetés nem egy olyan játék, ahol a 160-as IQ-val rendelkezők lenyomják a 130-as IQ-val rendelkezőket.
20 évbe telik a reputációt kiépíteni, lerombolni pedig elég 5 perc. Ha ez eszedbe jut, akkor máshogy csinálod a dolgokat.
Ideig-óráig nagyon sokféle karakter futhat be karriert, de bizonyos személyiségjegyek hiányában nem lehet hosszú távon sikeres egy vállalkozó. Ilyen alaptulajdonság például a hitelesség. Hitelesnek lenni annyit jelent: nem hazudunk, nem titkoljuk el a bajt, nem dicsérjük felül a terméket. Ha a hitelesség elvész, előbb-utóbb véget ér a vállalkozói sikertörténet is. Fontos alaptulajdonság az elszántság is, mert aki megijed az első akadályoknál, szükségszerűen el fog bukni. Ugyanilyen fontos alap, hogy az adott szakterületen a topon kell lenni.
Kétfajta vállalkozót szoktam megkülönböztetni: van a pénzcsináló és az alkotó típus. Én az utóbbiak közé tartozom. Jó dolog pénzt keresni, de fontosabb, hogy valami maradandót, valami értéket alkossak. És aki alkot, aki létrehoz, az általában tisztában van a vagyonával.
Amikor létrehozok egy új terméket, felépítek egy új céget, kialakítok egy új portfóliót, előre lejátszom fejben a várható hadmozdulatokat.
Volt egy nehéz időszakom, miután 2007-ben elveszítettem az édesapámat. Ő volt az én mentorom, a „Cápám”, adtam a véleményére. A halála után jó pár évig azzal kellett szembesülnöm, hogy még a cégem meghatározó szakemberei sem mertek nekem tanácsokat adni. Nem tőlem féltek, hanem attól, amit létrehoztam. Nagyon hirtelen értünk el hatalmas magasságokba, kis cégből váltunk rövid idő alatt meghatározó regionális szereplővé. Ezt nekem is nehéz volt feldolgoznom, a munkatársaim pedig még jobban megrettentek az új helyzettől.
Mit tudnánk takargatni a mai világban? Mit lehetne hazudni a fogyasztónak? Ha nem jó a termék, az úgyis kiderül, ha meg jó, akkor legyél rá büszke. A mai világban, ilyen technológiai fejlettségi szinten azonnal lebukik, aki sumákol. Másrészt az egész vállalkozói létemet meghatározta a nyílt kommunikáció, a márkaépítésemet több egyetemen is tanítják.
Fejből fel tudnám sorolni az összes érdekeltségemet. Nem olyan bonyolult dolog ez, térlátás kell hozzá. Plusz vannak emberek, akik menedzsernek születtek, mások meg vállalkozónak, én az utóbbiak közé tartozom. Menedzsernek sokkal kevésbé lennék alkalmas.
A legfontosabb, ha nem tudok értéket és minőséget előállítani, akkor nem szabad csinálni, mert kárára leszünk a társadalomnak. Rossz minőségű élelmiszereket fogunk enni, rossz minőségű italokat, rossz minőségű ruhákat fogunk adni. Nekem ez egy nagy misszióm, hogy a brandek, a brand, brand, brand és a brandben higgyünk. Mert egy alapító, egy brand nem kockáztatja a márkáját silány minőséggel.