Bárki, aki közelről lehetett szemtanúja a tudomány haladásának, pontosan tudja, hogy mennyire személyes vállalkozásról beszélünk.
A tudomány több, mint az ismeretek tárháza: jellegzetes gondolkodási mód is.
Szeretjük vagy nem, együtt kell élnünk a tudománnyal. Célszerűbb, ha megpróbáljuk a legjobbat kicsiholni belőle. Ha megbarátkozunk vele, és elénk tárul a szépsége és hatékonysága, rá fogunk jönni, hogy spirituális és gyakorlati szempontból egyaránt jó üzletet kötöttünk.
Be kell vinni az életet a tudományba, hogy a tudományt kivihessük az életbe.
Az érzelmek csak megzavarják a tudományos látásmódot.
Az emberi értelem szeme nem lát tisztán; az akarat és érzelmek párája homályosítja el: ezért alkotja meg önkényesen a tudományokat: könnyebben elhisszük ugyanis azt, amit igaznak óhajtunk.
Attól, hogy eddig minden ember meghalt, nem biztos, hogy ezután is minden ember meg fog halni.
Tudásunk egy csepp. Amit nem tudunk, az egy egész óceán.
Az emberi tudásnak megvannak a határai, de nem tudjuk, hol.
Fantázia nélkül nincs művészet, nincs tudomány és kritika sem.
„A tudomány hatalom.” Sőt: a tudás boldogság, mert akinek széleskörű és mélységes tudása van, az megkülönbözteti az igazi célt a hamistól, a magas rendű dolgot az alacsonytól. Aki megismeri az emberi haladás útján született gondolatokat és cselekedeteket, mintegy érzi az emberiség szívverését az évszázadokon keresztül. És aki ezen ütőérlüktetésből nem érzi ki az ég felé törekvés vágyát, azelőtt az élet összhangja örökös sötétségbe van temetve.
Az igazmondás és az orvostudomány, a rettenetes kivételektől eltekintve, egyszerűen nem járhat együtt.
Az orvoslás tudománya abban áll, hogy lekösse a beteg figyelmét, amíg a természet meggyógyítja a betegséget.
Az anyák szeretik az orvostudományt, hisznek benne, amikor a gyermekeik betegek!
A modern orvostudományt csak akkor nevezhetjük majd igazán tudományosnak, ha az orvosok és betegeik megtanulják a test és a szellem VIS MEDICATRIX NATURAE (a természet gyógyító ereje) által mozgatott erőinek a kezelését.
A távoli múltban legalább öt természetes kihalás fordult elő, közöttük pedig számos kisebb kihalási hullám. Mindegyikük jócskán megváltoztatta az evolúció menetét. A tömeges kihalások nagyon ritkák, és évmilliók választják el őket egymástól. A legutóbbi ilyen esemény 66 millió évvel ezelőtt történt, az azt megelőző pedig 140 millió évvel korábban. Sok biológus szerint az az egyre fokozódó ütem, amellyel az ember elhasználja a természetes erőforrásokat és a teret, máris elindította a hatodik tömeges kihalást – egyben az elsőt, amelynek okai nem természetes folyamatok, hanem mi magunk.
Az evolúció a legerőteljesebb és legátfogóbb elmélet, amely valaha született a földön.
A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.
Gondolatok virágzását különösen serkentheti az ideológiák sokfélesége, a vélemények ütközése.