Szeretek olyan helyen lenni, ahol nálam okosabb emberek vannak.
Olyan kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak.
A külső dolgok tudománya sohasem nyújt vigasztalást erkölcsi tudatlanságomra szomorúságom idején; de az erkölcsök tudománya mindenkor megvigasztal a külső dolgokban való tudatlanságomért.
A gondolkodás teszi az ember nagyságát. (…) Az ember minden méltósága a gondolkodásban rejlik.
A részleges tudásnak is van értéke, de csak ha meg tudjuk mondani, hogy az milyen fokú; ha számszerűen ismerjük egy esemény valószínűségét, akkor valami határozottat tudunk róla, jóllehet az tulajdonképpen bizonytalan. A részleges bizonyosságot tehát meg kell becsülni, csak éppen túlbecsülni nem szabad, és nem szabad a teljes bizonyossággal összetéveszteni.
Mindig furcsálltam, hogy a világ nem ismeri fel , micsoda hatalmas lehetőség rejlik ebben a kijelentésben: „Nem tudom.” Azok , akik hiedelmekkel és feltételezésekkel tönkreteszik ezt a „nem-tudást”, hatalmas lehetőséget mulsztanak el- a megismerés lehetőségét. Megfeledkeznek róla, hogy a „nem tudom” a kapuja -az egyetlen kapuja-a keresésnek és a megismerésnek.
Nem attól magányos a bohóc, hogy egyedül áll a porond kellős közepén, hanem attól, amit tudnia adatott. Aki fontosat tud, annak az arca rizspor nélkül is krétafehér.
Óriási különbség van az “elég jó” és a professzionális készség és ügyesség között. A szakadékot a gyakorlás hidalja át.
A penészes könyvekbe zárt tudás aligha van bárkinek is javára, így értéktelen, hacsak használni nem lehet.
Nem ismerek ugyanis olyan embert, akinek bármiféle kizárólagos joga lenne az univerzum bölcsességéhez. A tudás azoké, akik képesek felhasználni mások és önmaguk megsegítésére.
Az idő annak folyamata, hogy tudunk a jelenben, és nem tudunk a jövőben vagy a múltban. Az emlékezés a múlt tudásának folyamata. A történések előrejelzése a jövő tudásának a folyamata. A felejtés a múlt nemtudásának folyamata. A „csak mának” élés pedig a jövő nemtudásának a folyamata.
Az ostobaság kedveli a tömeget, az értelem egyedül tör utat magának.
Valójában mindenfajta tudás egyszerűen csak önmagunk ismerete.
A tanulás felfedezés, tudatlanságunk okának felfedezése: felfedezzük azt, ami bennünk van. Miközben felfedezünk, szabadjára engedjük képességeinket, a szemünket, hogy megtalálhassuk a lehetőségeinket, hogy megláthassuk, mi történik valójában, hogy felfedezhessük, hogyan tudjuk felnagyítani az életünket, hogyan találjuk meg azokat az eszközöket, amelyek segítenek a mindennapokban és a fejlődésben. Nem kell rohanni „megjavítani, rendbe hozni” a dolgokat, épp ellenkezőleg, az állandóan zajló folyamatokat gazdagítsd megértéssel, és minél többet igyekezz megtalálni a tudatlanságod okai közül.
Az utazás és az emberiesség tanította nekem a legtöbbet. Segítettek megérteni az emberiség közös nevezőjét. Az értékeket.
Minden okos ember példaképem. Nemcsak üzleti okosságra gondolok, hanem a tudomány, a művészet, a társadalom kiemelkedően okos képviselőire is. Mindenkire fölnézek, aki a szorgalmával, a tudásával, a tehetségével elért valamit.
A hatalmon lévőknek megvan a tudásuk, de nincsenek tisztában azzal, mi kell ahhoz, hogy mindenki másnál nagyobb hatalomra törjenek. És hogy mi kell hozzá? Elsőként szerezni meg a tudást.