294 idézet
Magyarország földrajzi helyzete nem változott azóta, hogy Árpád idevezette ezt a népet. Olyan törésvonalában élünk Európának, ahol voltak könnyebb és voltak nehezebb esztendők, de a körülmények, a felelősségünk és történelmi küldetésünk sohasem változott, és nyugodtan mondhattuk azt, hogy mi itt mindenkor Európát szolgáltuk.
(részlet az MDF II. Országos Gyűlésén 1989. október 20-án tartott politikai beszámolójából.)
Hegel megjegyzi valahol, hogy minden nagy világtörténelmi tény és személy úgyszólván kétszer kerül színre. Elfeledte hozzáfűzni: egyszer mint tragédia, másszor mint bohózat.
A korszellem pedig még soha nem igényelte ennyire a tömeget, mint ma. A globális tőkés világgazdaság a legnagyobb tömegzabáló moloch. Ilyen még soha nem volt eleddig a történelemben. A kommunizmus ehhez képest kifejezetten intellektuális kalandnak mondható, ugyanis első pár percét leszámítva soha nem volt képes illúziókkal szolgálni, csak és kizárólag erőszakkal. Az erőszak pedig nem tudja felvenni a versenyt az illúzióval, ha a tömeg megteremtéséről és fenntartásásról van szó. Ha Sztálin, Rákosi, Brezsnyev és Kádár világában lehetett volna Starbucksban üldögélni és Pokémonra vadászni, ezek a rendszerek nem dőltek volna meg soha.
Mikor egész Erdély el van veszve, a magyar hadseregek a határon túl nyomva, akkor a magára maradt Háromszék nem adja meg magát: a fegyvert fogott székelyek védik határaikat oláhok, szászok és osztrákok ellen. Majd egy lángész támad közülök, Gábor Áron, a ki a maga köztüzéri eszével kitalálja, hogyan kell ágyút önteni: a székelyek leszedik tornyaikból a harangjaikat, s azokból Gábor Áron egy egész üteg ágyút készít; aztán lőporgyárat állít fel, s akkor a felágyúzott székelység támadó harcot kezd s kezet nyujt a magyar hadseregekkel visszatérő Bemnek.
A történelem hemzseg a reformkísérletektől, melyeket épp e reformok ellenfelei engedélyeztek abban a hiszemben, hogy a kísérletek szerzőik ellen fordulnak, s hogy a pillanatokra meglazult iga annál súlyosabban hull vissza az elbutított, hiszékeny népre.
Az egész kuruc fölkelésnek az volt az egyik indítéka, hogy az asztalon, melyet magyar terített meg, egyedül lakmározott a német.
Magyarország sajnos mindig a rossz oldalt választja a történelemben.
Mindannyian ismerjük Zrínyi Miklós, a szigetvári hős történetét, aki Szulejmán szultán egész seregét feltartóztatta. A vár maga elesett, Zrínyi maga is hősi halált halt, de a bátor védők példája még évszázadok múlva is eleven fénnyel világít. Senki sem mondja, hogy Szigetvár eleste súlyos vereség volt, ellenkezőleg: az elfoglalt, felperzselt Szigetvár az önfeláldozás és a katonai erények jelképévé vált.
Nem szeretem a történelmet. A történelem egy iszonyú teher, ami semmit nem bizonyít, csak azt, hogy az emberek árulók, de ezt MA is látom, ha végigmegyek az utcán. A történelem unalmas és kétes, és nem tudom, mennyi igaz belőle. A történelem a győzelem és a vereség emléke, nekem pedig per pillanat már így is túl sok minden van a fejemben.
A történelem analógiákon keresztül tanít, oly módon, hogy összehasonlítható helyzetek esetén bemutatja a lehetséges következményeket. Ámde minden generációnak mgánk kell eldöntenie, hogy melyek az összehasonlítható szituációk.
Az az általános félelem, hogy a történelembe belemerült emberek önmagukat beváltó jóslatokat produkálnak, mélyenszántó népi bölcsességet tükröz. Ennek ellenére még több példát lehetne felhozni Santayana mondására, mely szerint azok, akik figyelmen kívül hagyják a történelmet, arra vannak ítélve, hogy ismét átéljék azt.
Ha a történelem megtanít minket valamire, az a következő: béke nem létezhet egyensúly, igazság pedig önmérséklet nélkül
Sok évvel ezelőtt, fiatalkoromban hetykén azt gondoltam magamról, hogy képes vagyok a „történelem értelméről” véleményt mondani. Most már tudom, hogy a történelem értelme nem valami olyasmi, amit ki kell nyilatkoztatnunk, hanem amit fel kell tárnunk.
A nemzeteknél a történelem ugyanazt a szerepet tölti be, amit a jellem az embernél.
A birodalmak akkor maradnak hosszú életűek, ha az elnyomást a konszenzus váltja fel.
Németország hosszú évtizedeken át az európai stabilitás legfőbb veszélyeztetője volt. Épp ezért kapott különös jelentőséget az, hogy a háború utáni első évtizedben milyen politikai irányvonalat választ az ország vezetése.
Történelmi és geopolitikai tapasztalatai alapján az Egyesült Államoknak minden oka megvan arra, hogy támogassa az Európai Uniót, és megakadályozza, hogy geopolitikai vákuumba sodródjon. De geopolitikai szempontból az Egyesült Államok is csak egy Eurázsiától távoli szigetté válhat, ha politikailag, gazdaságilag és katonailag elszakad Európától; Európa pedig könnyen válhat Ázsia és a Közel-Kelet egyszerű toldalékává.
A történelem iróniája, hogy Németország mindkét elvesztett háború után megerősödött a szomszédaihoz képest. […] Ha Németország nem vívta volna meg ezeket a háborúkat, valószínűleg automatikusan vezető szerepre tett volna szert, legalábbis Európában.
Nem titok, hogy Magyarország történelme elszomorítóan sok stresszt hagyományozott a magyar népre, amely a mai napig sújtja szülőhazám lakóit.
