Még énekelt a fecske az ereszen, búcsúra sem készült és a sok madár a patakparti bokrokban csipogott, repdesett; csak az erdőn borongott valami névtelen bánat, amint zörgő ördögszekereken futott befelé az ősz.
Természet idézetek
286 idézet
Rendszerint a szabadban tanultunk, mert a napsütötte erdő jóval kellemesebb volt a háznál. Az első leckéimen úgyszólván mindig érezhető volt a fenyő illata és a vadszőlő íze. Egy hatalmas tulipánfa alatt ülve tanultam meg, hogy mindenben van valami tanulság és intelem. A dolgok kellemessége megtanított hasznosságukra.
Életem első tizenkilenc hónapja alatt a tágas mezőkről, a fényességről, a fákról és virágokról olyan képet szereztem, amelyet az azután következő sötétség nem tudott egészen kitörölni. Ha egyszer látunk, „miénk a nap és mit a nap mutat”.
Utálok autózni. Hogy a természetet élvezni tudjuk, minden érzékünkre szükségünk van, kocsiban viszont nem lehet mást, csak nézni. És azt is csak korlátozottan, például az ég is csak a padlón fekve látszik.
Ősz kezd lenni. A patakon rideg ráncokat vetett a szél, az öreg fűzről leszakadt egy-egy levél, és tántorogva elrepült.
Fekete István idézetek a természetről, Ősz idézetek, Természet idézetek
Csupa békés zsongás az erdő. Jó lenne itt maradni. Lefeküdni a galagonya virágos sátra alá, megmarkolni az időt, megállítani a felhőket, álmokat és éveket. Megvárni az estét, amikor gyermekszavú kis harangok csilingelnek a bokrok alján, hol pettyes hátú katicabogarak a toronyőrök.
Ha te szereted a földet, ember, s Istenre gondolsz, amikor kapálsz, a palánta téged felismer – szeretettel gondol reád mert őbenne is él az Isten.
Minden, a természet bensőségesebb megismerése felé tett lépéssel újabb labirintusok bejáratához érünk.
A természet mindenütt a lélek számára ismerős hangon szól az emberhez.
Tudom, hogy megdöbbentően tudatlan vagyok. Vizsgázhatnék az egyetemen, de akármelyik vizsgán megbuknék. Ennél rosszabb: kincsként őrzöm tudatlanságomat; kényelmesnek érzem. Nem felhőzi be naivitásomat, szellemem egyszerűségét, azt a képességemet, hogy gyermeki módon csodálkozzam a természeten és felismerjek egy csodát még akkor is, ha mindennap látom. Ha 71 évemmel még ások a tudás hegyében, ezt ezzel a gyermeki magatartással teszem. “Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa” – mondja a Biblia; “mert képesek megérteni a Természetet” –mondom én
A természet magában foglalja az egyensúlyt, az áramlást és az összeköttetés érzését.
Az én Istenem a természet. Szerintem a természet minden kategóriában megfelel annak, amit Istennek szokás tulajdonítani.
Amint múlt az idő, úgy kerültem egyre közelebb az állatokhoz, a természethez, s ezáltal saját magamhoz is. Egyre inkább éreztem a harmóniát magam és a mindenhol jelenlevő szellemi hatalom között. Azoknak akik már tapasztalták azt az örömöt, amit a természettel kettesben töltött órák jelentenek, nem érdemes többet mondanom. Akik pedig még nem éltek át hasonlót, azoknak inkább nem is magyarázom, mert szavaim nem képesek visszaadni azt a szépséget, és szinte misztikus örökkévalóság-érzetet, ami oly váratlanul nyilall az ember szívébe.
Őszintén hiszek a természet fantasztikus regenerálódóképességében, akár mi pusztítjuk, akár természeti katasztrófák. Van, hogy nagyon lassan jön rendbe, idő kell hozzá.
Míg a természet szépsége gazdagítja az emberi lelket, a mesterségesen létrehozott világ olyan gyakran tűnik csúfnak és a lélek számára sivárnak!
Nem tudom, mi a tudományos magyarázata, de az afrikai éjszakában messzebb láthat, mint bárhol máshol. És fényesebbek a csillagok.
Igyekszem elkerülni a tanácsadást. Az egyetlen tanács, amit adhatok, az az, hogy figyelj oda! Na nem a kezedben lévő telefonra, hanem a természetre. Sok időt töltöttem azzal, hogy a gyerekeimet a természet szeretetére tanítsam. Amikor a természetben voltunk, gyakran mondtam nekik: „Hallgassátok és nézzétek!” Rengeteg olyan technológia jelenik meg az életünkben, ami elvon minket a természetes dolgoktól, ezért én a másik irányba megyek.
Őszbe csavarodott a természet feje,
Dérré vált a harmat, hull a a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.
Mi szükségem lenne varázslatra, ha eső után beszippanthatom a fák illatát, hallhatom a mohán és a kövön bukdácsoló víz dallamát, érezhetem a nyári nap melegét és az őszi alkony hűsét a bőrömön?