Régen még kötekedtem a gyerekekkel, akikkel játszottam, hogy én jobb vagyok mint ők. De akkor az apám azt mondta: „Gyere csak ide, ne csináld ezt a többiekkel, csak azért, mert Isten ajándékba adta neked a tehetséget. Ezért te nem tettél semmit. Ez Isten ajándéka. Tisztelned kell embertársaidat, mert fontos, hogy jó emberré válj. Mostantól légy te a példa.
A zsenialitás nem más, mint az észlelés egy magasabb szintje.
Nem tudom sajnálni azokat, akik eltékozolják a tehetségüket; undort keltő, sőt még annál is rosszabb, hazafiatlan.
Egy tehetséges ember utazgatás nélkül is tehetséges; de egy kitűnő tehetség (amit magamról minden szerénység nélkül állíthatok) elvész, ha örökké ugyanazon a helyen marad.
Csak 24 éves voltam, amikor megnyertem az első Mr. Olympia címemet. Ilyen fiatalon világbajnoknak lenni elég nagy nyomást jelentett. Idővel aztán megnyertem a 8. Olympiát is, amivel beállítottam a rekordot. A csúcson voltam: a valaha látott legjobb formát hoztam, nagyszerű edzéseket végeztem, és semmit sem bántam meg. De aztán éreztem, hogy eljött az ideje a befejezésnek.
A tehetség és az elszántság képes akár szupersztári magasságokba is repíteni az embert.
Minden ember ezen a földön, így az én összes gyerekem is, úgy született, hogy megvan a maga különleges tehetsége és helye a világban. Ha ez a tehetség lehetővé teszi, hogy milliók ismerjék meg, és ő ettől boldog lesz, illetve boldoggá tesz másokat, akkor az már kész öröm. De ez nem fontos, csak az, hogy felfedezzék magukban a tehetséget és továbbfejlesszék.
Bennünk nem a kukac motoszkált, hanem a tehetség.
Ha olykor akadályozza is őket a balszerencse, a tehetség mindig eget kér.
Nem számít, hogy mennyire vagy tehetséges, nem fog mindenki kedvelni, de ez az élet, csak maradj erős.
Mi sokfélék vagyunk, talán azért, mert a magyar nagyon tehetséges nemzet. Ne pazaroljuk ezt a tehetséget egymás ellen, hiábavaló dolgokra.
Kamaszkoromban költő akartam lenni, az anyám azonban közölte velem tizennégy éves koromban, hogy az igazi tehetség ilyenkorra már kitör, rajtam pedig nem látszik. Kitörölhetetlen emlék. Mit csinált ezzel szemben apám? Darabonként megdicsérte a verseimet? Szó sincs róla. Vett nekem egy stilisztikát, és beleírta kézzel: „Tamáskám, én azt kívánom neked, hogy ne legyél költő, mert az egy nagyon nehéz életsors. De ha mégis verseket szeretnél írni, akkor forgasd ezt haszonnal.”
A tehetségen kívül kell egy olyan társadalom is, amelyik ezt méltányolni tudja.
A tehetség a választásokban rejtőzik.
A zsenialitás legkisebb morzsája is együtt jár némi őrültséggel.
Ki mondta, hogy a jó tanuló a tehetséges ember? Épp ellenkezőleg: a tehetséges és kreatív ember deviáns, egyenetlenül fejlődik, és utálja, amihez nincs kedve. El vagyunk tájolva, amikor a gyerekeinket a jó tanulásra űzzük.
A tehetséges gyerek a maga szerteágazó intelligenciájával biztosan nem fog jó jegyeket hozni, és nem lesz a tanárok kedvence.
Nagyon becsülöm az igazi nagy koponyákat, akik tehetségesek a matematikában, vagy kitűnő a memóriájuk, ezeknek a képességeknek én is nagyon örülnék. A sport területén úgy gondolom, hogy az eredmény harminc százalékban múlik a tehetségen, a többi szorgalom és akaraterő kérdése.
Nem elég a tehetség: a sikerhez alázat is kell.
Az örömhöz nem alkalom kell, hanem tehetség.
