Emlékszem, mikor 22 évesen bekerültem a Forma-1-be. A tehetségem adott volt, de nem volt semmilyen tapasztalatom, és nem voltam elég érett.
Az ihlet folyamatosan áramlik a világmindenségben. Célpontja minden jó helyen, kellő időben lévő alkalmatos elme. Az ihlet sugara beleütközik a megfelelő idegsejtbe, elindul egy láncreakció, egy kis idővel később pedig valaki értetlenül hunyorog a tévé villódzó fényében, és azon töpreng, hogy a fenébe juthatott egyáltalán eszébe a szeletelt kenyér ötlete.
Tapasztalataim szerint amit a legtöbb ember szerencsének hív, az valójában nem más, mint a tehetség kombinálása a kedvező alkalom felismerésének képességével.
A tehetség, s még a szorgalom is nem több, mint egy zseton, amivel játszani megyünk. Ha szerencsénk van jókor lenni jó helyen, akkor nyerünk.
Átadhatom neked a mindennapi rutinom kézikönyvét, a sikereim receptjét. Beavathatlak az étkezési szokásaimba, az edzésmódszereimbe és mindenbe, amitől jobbá váltam. Aztán majd meglátjuk, hogy képes leszel-e elnyerni ötször az Aranylabdát. Én megmondom neked: tehetség nélkül nyugodtan el is felejtheted. Próbáld meg átadni a siker receptjét egy tizenöt éves gyereknek és tíz év múlva meglátjuk, hogy kiérdemelte-e ezt az elismerést. Érted, mit akarok mondani?
A tehetség mindent megtanul, a zseni mindent tud.
Nem a tehetség, hanem az „égő vágy” tesz győztessé.












