Azt hittem, a világhírű tehetség olyan, hogy elsőre jó jön ki. Hogy az mindig rögtön jó. Nem. A tehetség olyan, hogy van esélye annak, hogy ami kijön, azon érdemes még sokat dolgozni.
Arra ne legyetek hiúk, hogy tehetségesek vagytok. Ezt ugyan nem magatoknak köszönhetitek, nem ti alkottátok meg magatoknak. Csak az számít, hogy mire juttok a tehetséggel. Az adottságra nagyon vigyázzatok, nehogy eltorzítsátok vagy eltékozoljátok, amitek van. Dolgozzatok, állandóan csak dolgozzatok és tápláljátok a talentumot.
Minden bolond, akinek van biztos keze és erős tüdeje, fel tud építeni egy kártyavárat, hogy azután szétfújja, de ahhoz lángelme kell, hogy az embereket megnevettessük.
El kell hagynunk a kitaposott ösvényeket. A normális szabályoktól való eltérés sok embert megijeszt. A világ nagy kreatív tehetségei iránti csodálatunk arra csábított minket, hogy elfelejtsük, minden ember tud énekelni, táncolni, játszani, gondolkozni és kreatív lenni.
Nemétől függetlenül minden gyerek a tehetségek sokaságával születik. Az embereknek sok csodálatos dologhoz van tehetségük, de ritkán élünk annyi ideig, hogy mindet kibontakoztassuk. Valamennyiünkben ott él az énekes, a táncos, a művész, a gyógyító, a tanító, a vezető, a bohóc, a mesélő és így tovább. Lehet, hogy nem hisszük el, lehet, hogy egy része nem érdekel bennünket, de az nem csökkenti a tehetséget. Mindössze arról van szó, hogy nem ismerjük el vagy nem tiszteljük önmagunknak azt a részét.
A jó írók attól jó írók, hogy érdekes a személyiségük. Lehet, hogy részegesek, drogoznak vagy kibírhatatlanok, de egy mindegyikre igaz: különleges személyiségük van. Másként hogyan tudnának ennyire érzékenyek lenni a világra?
Aki igazán alkalmas, a lelke mélyén tudja, hogy mindig, minden körülmények között számíthat a tehetségére, mert már jó párszor megtapasztalta, hogyan kapaszkodhat bele, mint egy mentőövbe.
Sokszor megesik éppen rendkívüli tehetséggel megáldott embereknél, hogy valami betegség hatása alatt hirtelen óriási erővel nekilendülnek, és hosszú napok életerejét emésztik fel pillanatok alatt, hogy aztán megint hosszú napokig vagy még tovább ernyedten heverjenek.
Mindannyian egyedi lények vagyunk, (…) s kivételes adottságokkal rendelkezünk, amelyek valódi tehetséggé válhatnak életünk során.
Egy nagy tehetség – amolyan „igazi” -, harmonikus. Mindig, minden korban vannak közönyös tömegek, elbizakodott műértők, pöffedt kritikusok, tehetségtelen partnerek, kontár vetélytársak. Az igazi tehetség mindezt feloldja önmagában.
A tehetséges emberek egy részének nagyon speciális irányú a tehetsége. Ezek az emberek nem fognak kiemelkedő teljesítményt felmutatni, ha nem adatik meg nekik, hogy azt csinálják, amire a tehetségük predesztinálja őket.
Ha tehetséged középszerű, sokat fogsz szenvedni. Azonban ha kiemelkedő: légy szerény és alázatos! Ekkor cselekszel helyesen, s tehetségeddel szárnyalni fogsz.
Ha valamiben tehetséges vagy, ne hagyd, hogy elvegyék tőled.
Az ilyen dolgokban is megnyilvánul az igazi tehetség: amikor valaki nem akarja eltaposni a nála rosszabb képességű vagy kevésbé gyakorlott társát, hanem inkább hozzásegíti, hogy jobb lehessen.
A tehetség ritka adomány. Vigyázni kell rá, és karban kell tartani. Ha még nem költözött külföldre.
Te megszállott vagy, van életcélod, s azért a bőrödet is habozás nélkül vásárra viszed. És ráadásul még tehetséges is vagy… azaz megvan benned a képesség, hogy meglásd az aranyszemcséket a homokban a lábad alatt.
Vannak emberek, akik maguk nem zsenik, de megvan az a különös képességük, hogy inspirálni tudják a lángészt.