– Mi van az emberekkel? Tévéhipnózis, biolepedő, varázsinga, paradicsomos fürdő…?! Normálisak?!
– Persze. (…) Végre keresik a kiutat a civilizációs stresszből. Lázasan, túlzásokkal, miként illik. A végén tán még a lelküket is megtalálják.
A templomra még csak-csak adnak a hívek pénzt, de név nélkül segíteni egy családon, az már nem olyan vonzó.
A divat az, ha van valami, ami nincs mindenkinek, de nemsokára mindenkinek van.
Ha egy embernek csak tudást adunk, de erkölcsöt nem, az fenyegetés a társadalomra nézve.
Az evolúció felőlem elmehet a pokolba. Hatalmas tévedés vagyunk. Egyetlen évszázadnyi közlekedési őrjöngéssel halálos sebet ejtettünk ezen a kedves, életadó bolygón – az egyetlenen az egész Tejúton. A kormány hadat visel a drogok ellen, nem igaz? Akkor menjen neki a kőolajnak is. Beszéljen arról, milyen káros a kőolaj bódulata! Ez aztán a káros bódulat! Ha tankolunk egy keveset az autónkba, akár száz mérföldet is megtehetünk óránként, elüthetjük a szomszéd kutyáját, és cafatokra téphetjük a légkört. Hé, amíg nem lehetünk mások, mint Homo sapiensek, addig mit ugrálunk? Francba az egész szarsággal. Van valakinek egy atombombája? Kinek nincs manapság atombombája?
A globalizáció ellen lázadni körülbelül ugyanannyira értelmetlen, mint ha valaki a genetikai kód ellen lázadna azért, mert nem tetszik neki, hogy léteznek szúnyogok.
Hinnünk kell benne, hogy mindenki azért született a bolygóra, mert van valami, amiben a legjobb, és a társadalomnak azon kell dolgoznia, hogy ezt a helyét minden ember megtalálhassa. Ehhez lehetőségeket és elérhető életcélt kell nekik biztosítani, amiért érdemes küszködni és kreatívnak lenni.
Társadalmi alapjuk mélyreható különbségei ellenére, a sztálinizmus és a fasizmus szimmetrikus jelenségek. Több vonatkozásban nyugtalanító módon hasonlítanak egymásra.
Aki nyugodt életet akar élni, az rosszul tette, hogy a XX. században született.
Mindannyian bevándorlók és forradalmárok leszármazottjai vagyunk.
Ha rangsorolnom kellene az emberi nyomorúságokat, ez lenne a sorrend: betegség, halál, kétely.
A demokrácia szabadsága nem biztonságos, ha az emberek elviselik a magánhatalom növekedését egy olyan pontig, ahol erősebb lesz, mint maga a demokratikus állam. A kormányzati hatalom birtoklása egyetlen személy, csoport vagy bármely ellenőrzést gyakorló magánhatalom által – lényegében fasizmus.
A népből jön az államhatalom. – No de hova megy?
Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik.
Az a helyes alkotmány, amely a közérdeket tartja szem előtt; valahány pedig csupán a vezetők érdekét tekinti, az mindig hibás.
Igazi mondanivaló nélkül beszélni, igazi szomjúság nélkül inni, és igazi vágy nélkül lefeküdni valakivel – ez a három alapvető bűn, amit a mai európai ember leggyakrabban elkövet.
Minden jobb- és baloldali diktatúra ellen megmaradni a szellemi szabadság hívének, védelmezőjének: ez a szellemi ember örök feladata.
Hiába van szólásszabadság, ha senki sem bírálja a kormányt; sajtószabadság, ha senkinek sem akaródzik kemény kérdéseket föltenni; gyülekezési szabadság, de senki sem használja tiltakozásra; általános választójog, de a jogosultak fele se megy el szavazni; az egyház és az állam szétválasztása, de senki sem tartja karban a közöttük felhúzott válaszfalat. Ha használaton kívül hevernek, a jogok szóvirágokká, hazafias szólamokká válnak. Jog és szabadság: élj velük, különben elveszted mindkettőt.
Az ültetvényeken, a templomban, az udvarházban és a városházán szünet nélkül sulykolták a rabszolgákba, hogy származásuk okán alsóbbrendűek, és a nyomorúságuk Isten rendelése. A Szentírás is jóváhagyja a rabszolgaságot, ez számtalan passzusával bizonyítható. Ez a „különleges intézmény” így tarthatta fenn magát minden gyalázatossága ellenére, amely még a haszonélvezői számára sem maradhatott teljesen észrevétlen.