Arra azért készülj fel, hogy ha te is ki akarsz törni a „normális” élet börtönéből, akkor a többség számára te leszel a „nem normális” … :-))
Társadalom idézetek
Mikor fog olyan körülmények között èlni a magyar tanár, mint a norvég sorozatgyilkos a börtönben?
Mert mind őrültek vagyunk, nincs mese, csak az arányok számítanak, hogy mennyire, és hogy ki dönti el azt, hogy mennyire.
Hát itt majd megismered az emberiséget, mert, tudod, a kocsmába felejteni jövünk, hisz megtapos az élet, mint a búcsúban elejtett eperfagyit a körmenet.
Hiszem, hogy szar világ lesz abból, ha a cinikus hülyegyerekek lesznek a legjobb fejek az idiotizmus végtelenségének utat nyitó virtuális majdnemvilágban.
(2025. 01. 01)
Mindenki álarcot visel és szerepet játszik. Egyáltalában az egész társadalmi élet folytonos komédiázás.
A csordaösztön a közepet és a közepest értékeli a legmagasabbra és tekinti a legértékesebbnek: azt a helyet, ahol a többség található; azt a módot, ahogy ő maga is él.
Az emberiség nem fejlődik a jobb, az erősebb vagy a magasabb rendű felé úgy, ahogyan azt manapság hiszik. A „haladás” modern eszme csupán, azaz hamis eszme. A mai európai, értékét tekintve, mélyen alatta marad a reneszánsz kori európainak; a továbbhaladás mindenesetre semmiféle szükségszerű felemelkedést, növekedést, erősödést nem jelent.
Néhány főúr vadászterületet akar ebből az országból. Vigyázzanak, mert ha így dolgoznak, a vadak fognak vadászni.
Magyarországon sztrájkol – Hymen. Évről évre kevesebben házasodnak itt az emberek. Szinte kétezerrel kevesebb például a házasságok száma csupán ez évben. És csupán szeptemberig. (…) A jövendő magyarjainak nincs se kedvük, se módjuk világra jönni.
Megmentik újra és újra a hazát, valahányszor saját profitjukat kell megmenteni. Ha háborút nem csinálhatnak, csinálnak háború-félelmet, s bebörtönöznek jámbor rajongókat, hogy a nép elhiggye, hogy veszélyben a haza.
Ebben a hazában nem utcai harcosokra, berozsdásodott terminátorokra van szükség, hanem tisztességes, becsületes emberekre, akik azért dolgoznak, hogy minden magyar ember a sajátjának érezhesse Magyarországot.
Két dologról beszélhetek, amit valójában nem szeretek. A fekete történelem hónapja sértés. Egy hónapra fogod degradálni a történelmemet? Az afroamerikai kifejezés is sértő, nem vagyok oda érte. A feketék egészen az n-betűs szóig különböző címeket viseltek, és nem tudom, hogyan kapnak publicitást ezek a dolgok, de mindenki az afroamerikait használja most. Mit jelent ez valójában? A legtöbb fekete ember keverék a világ ezen részén. És mégis úgy használjuk az Afrika szót, mintha az egy ország lenne, nem pedig egy kontinens, mint Európa.
Beleadhatjuk-e a tudásunkat, tőkénket az új találmányokba… amíg a társadalom olyan nemzedékeket nem nevelt fel, amely használni is tudja őket?
Az az aranyozott, kendőzött külső, amit a nagy társadalmak mutatnak, mit is rejt voltaképp? Ürességet és rothadást, mondhatom. Nincs erkölcsi talaj a lábuk alatt. Meszelt sírok egyszóval ezek a mai társadalmak.
Jártam, éltem már, sok helyen a világban, és azt kijelenthetem, hogy arányait tekintve a lakosság számához viszonyítva (lásd olimpiai érmek száma) annyi tehetséges, életrevaló ember sehol nincs, mint Magyarországon, mégha folyton ostorozom is az elmeroggyantakat. Én őszintén azt gondolom, hogy óriási dolgokra lehetne ez a maroknyi nemzet képes, ha az egymás marására fordított energiákat becsatornáznák, becsatornázná valaki az alkotó, előrevivő munkába.
A szocializmusban – melyben magam is hiszek – egymásért dolgozunk, és a jutalomból mindenki részesül. Így látom a futballt, és így látom az életet.
Ha én képes vagyok egyesülni önmagammal, mi lenne, ha mind egyesülnénk!? Milyen érzés lenne az!?
A valódi magyarság nem ott kezdődik, hogy lázadunk, utcára vonulunk, meg kiabálunk a focimeccseken, hanem ott, hogy hétfő reggel milyen gondolatokkal, milyen kedvvel, milyen kisugárzással indítjuk el a napunkat és hetünket.
Az emberség – ugyan hányunkban ég
szellem, tisztesség s más efféle szesz?
A tülekvők közt egy-kettő akad,
aki nemünk nevére érdemes.A többi? Él, s már itt a föld szinén
vagy majd alatta undokká rohad.
S még jó, ha csak magában céltalan
az élete, s nem ölt meg másokat.