Mindig azt szoktam mondani, hogy a színészetet nem lehet se tanulni, se tanítani, a színészetet csak gyakorolni lehet. A színész élete végéig tanul, és nemcsak a szerepeit, de annál többet is: az embereket. A közönség mindig tanít.
Soha ne gondoljuk, hogy már mindent tudunk ápolóként. Tanulnunk kell, amíg csak élünk.
„Lehetetlen megtanulni azt, amiről az ember úgy gondolja, már tudja” – írta Epiktétosz. Azaz nem vagy képes tanulni, ha azt hiszed, mindent tudsz. Nem fogod megtalálni a válaszokat, ha túlságosan öntelt és magabiztos vagy a kérdések feltevéséhez. Nem fejlődsz, ha a legjobbnak hiszed magad.
Fejlődés idézetek, Motivációs idézetek tanuláshoz, Tanulás idézetek
Mi lenne, ha olvasási és tanulási szokásaidban inkább a minőségre összpontosítanál a mennyiség helyett.
A művészeti alkotásra számos ok létezhet, én általában az oktató jelleget szeretem hangsúlyozni. Szeretek tanulni a művészetből. Szinte képtelen vagyok formális keretek között tanulni, de magát a tanulást imádom. Ezt különösen sokra tartom a zsidó kultúrában: a tudás szent, a tanulás szent. Milyen csodás gondolat!
Az ifjú emberben annak a felfogásnak kell élnie, hogy előbb tanuljon és utána ítéljen.
Már inkább felejteni szeretnék, mint tanulni, de erre nincs lehetőség. Az alázatból például sosem lehet elég, azt még mindig tanulom. Azt is tanulnom kell, hogy sokkal több időt adjak az embereknek arra, hogy megismerhessem őket.
Ne gondold, mintha a tanulás csak bizonyos időkhez, az ifjúság éveihez köttetnék. Ifjú körünk oly szűk, s oly sokféle tanulmányokkal elfoglalt, hogy gyors elfolyása alatt erős alapon épült tudományra jutni csaknem lehetetlen. Boldog ifjú az, ki annyira mehetett, hogy keblében a tudomány iránti szeretet állandólag felgerjedett; s azon utakkal, melyeken az ismeretek kútfejeihez eljuthat, megbarátkozhatott! Neki csak keble sugallatit kell követnie, s szakadatlanul előre haladva, bizonyosan oda ér, hol tudományi szomja gazdag táplálattal fog kielégíttetni. Azonban e kielégítés csak mindennapi haladás jutalma; ki szüntelen előbbre nem törekszik, az hátramarad, mond a példabeszéd.
A művelődés volt örök gyógyszerem az élet csömöre ellen; egy órai olvasás minden bánatomat lecsillapította.
Egész idő alatt festhettem volna, ahelyett hogy az iskolában ülök. És az egészből egy nagy semmi maradt meg! Nuku! Semmire nem emlékszem, egyetlen árva szóra se abból, amit az iskolában tanultunk.
Csak azoktól tanultál, akik csodáltak téged
és kedvesek voltak hozzád?
Nem tanultál fontos leckéket azoktól,
akik elutasítanak téged,
és ellened szövetkeznek?
Sok mindent kell még megtanulni, és mindig vannak remek dolgok. Még a hibák is csodálatosak lehetnek.
A Szentírás szerint a tanulás az egyik legfontosabb dolog az életünkben. A tanulás az alázat jele. Ilyen egyszerű. Aki tanul, az elfogadja, hogy ő még nem tart ott, ahol egy másik ember. Képes fejlődni. Akar fejlődni.
Amikor tanulunk vagy tapasztalunk valami újat, az idegsejtek csapatokat képezve új kapcsolatokat létesítenek, és szó szerint átalakítanak minket.
A valódi felejtés a tanulás.
A valódi tanulás a felejtés.
Egy szakembernek sosem szabad megrekedni egy ponton, hanem arra kell törekednie, hogy a módszerei folyamatosan fejlődjenek. És nem csupán követnie kell a fejlődést. Az kevés. Elébe kell mennie.
Ha nem elég idős, hogy tudjon, elég idős, hogy tanuljon.
Mindig figyelve, mindent ellesve, megtanulva, jártam és járom a természetet. Elfogyhatatlan benne a tanulni való.
Minden tudományban tanulhattam volna eleget és szépet, de a fizikában tanulok és egyszersmind mulatok, gyönyörködöm is.
Amikor nekem azt mondják, hogy tanulj, mert vannak alapdolgok, amiket el kell sajátítani, akkor én onnan elmenekülök. Ez jellemző mindenre, sajnos. Borzasztóan lusta vagyok! Gáz! Mert ez csak részben lustaság, részben butaság is valahol. Meg sem lehet indokolni, mert vannak dolgok, amiket egyszerűen meg kell tanulni. Csakhogy a tanulás elveszi a kedvemet. Nekem ne szabjanak határokat!