Nincs olyan, hogy ideális család vagy tökéletes nevelési gyakorlat. Elvek vannak. Meg tévedések.
Szerintem fontos, hogy ne hajszoljuk a gyerekeket teljesítménykényszerbe, ne önmagunkat akarjuk általuk megvalósítani, ne tegyünk rájuk ezer kötelességet, és amit a legfontosabbnak tartok, hogy a feltétlen szeretet tudatában élhessenek.
A legtöbb apa és fia számára, a vadászat a kötődésről szól. Arról, hogy az apa átadja a túléléshez szükséges képességeket a fiának. Nekünk is erről szólt, és annál sokkal többről.
(1.évad 1.rész)
Jó érzés, hogy mostanság nem lesz újabb munkám. Ott van előttünk a teljes tanév a srácokkal. Ha szülő vagy, és a gyerekeid egyre nagyobbak lesznek, a péntekeket elkezded rendkívül izgatottan várni, míg a vasárnapok egyre melankolikusabbak lesznek. Ráadásul a tavaszi szünetnek ismét lesz jelentősége számodra is. Már csak akkor dolgozom, ha úgy érzem, itt van rá a megfelelő film és a megfelelő idő.
Azt mondom: asszonynak lenni ugyanolyan nagy dolog, mint férfinak lenni.
Azt mondom: semmi sem nagyobb dolog, mint anyának lenni.
Legyen olyan a kapcsolatod a gyerekeddel, hogy egyáltalán beszéljen róla, mi történik vele. Ez az első lépés.
Ha valaki megszégyenítette vagy megalázta őt, azt azonnal elrendezném azzal az illetővel, és addig mennék, amíg a bántó viselkedés abba nem marad. Ha kellene, kivenném a gyereket az iskolából, ha kellene, másik városba költöznék, ha kellene, akkor másik országba. Bármit megtennék, hogy megvédjem a gyerekeimet.
A szülőség márpedig nem egy állás. Egyszerűen csak egy másik emberi lénnyel laksz együtt, szereted őt, harcolsz magadért, és igyekszel foglalkozni a saját dolgaiddal is.
Szerintem egy csomóféle kárt okozunk azzal a felkiáltással, hogy „mindezt a gyermekem érdekében teszem”. Szerintem inkább magadért tegyél meg dolgokat! Azért, hogy túléld a szülőséget.
Sose mondj el semmit ezerszer egy gyereknek! Inkább ne mondj semmit, és leld örömödet benne úgy, ahogy van! Éppen ez a szeretet egyik legegyszerűbb meghatározása: örülni a másiknak úgy, ahogy ő van.
Láttam már négyujjú fafaragót, de olyat még nem, akinek az apja mondta volna meg, hogyan kell faragni.
Én úgy tartom, hogy semmilyen tapasztalatot nem tudsz átadni a gyerekeidnek. Ha érdekli őket, akkor mesélhetsz nekik történeteket, de én úgy tapasztaltam, ez csak nagyon ritkán esik meg. Határozottan úgy vélem, mindannyian a saját tapasztalatainkból tanulunk. A legtöbb, amit egy szülő tehet, hogy bátorítja a gyerekeit, szerezzenek élményeket, és éljenek veszélyes életet. Ha az ember nem él veszélyes életet, akkor unatkozik. Szerintem a legtöbbet a saját tapasztalatokból lehet tanulni, és a szülők dolga az, hogy betöltsék a biztonsági háló szerepét.
Az egyetlen pozitív dolog, amit el lehet mondani a válás gyerekekre gyakorolt hatásairól, az, hogy szerintem semmivel sem jobb, ha a szülők csak a gyerekek miatt nem válnak el. A gyerekek pontosan tudják, mi zajlik körülöttük.
Megmutatom a gyerekeimnek, mi van odakint a világban, és a belső szabadságukat is.
Az én hőseim mindig is a szüleim voltak. Elképzelhetetlen, hogy bárki más legyen.
Egy új élet érkezése gyakorlatias dolgok felé fordítja az elmét.
Amikor gyerekei vannak az embernek, fontos, hogy milyen példát látnak.
Tudnod kell, hogy mennyire szeretlek… olyan értelmet adtál életemnek, amit nem is várhattam. És ezt senki nem veszi el tőlem.
Nem azért szeretünk valamit, mert szeretetre méltó, hanem azért szeretetre méltó, mert szeretjük. A szülők így szeretik gyereküket, mielőtt még ismernék, mielőtt az szeretné őket, és bármi történjék, és bármivé váljék is.