Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz,
álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz.
S hogy tűzhajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél,
nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél.
Te sosem fogsz megöregedni. Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több, és te attól még szebb leszel. Öreg csak az, aki már nem érez semmit.
Egyszerre légy a tűz, a jég:
az idő ablakára
lángolva fagyj rá, csak lobogjon
éveid jégvirága!
Olyan nincs, hogy életkor. Az öregedéshez a naptárnak nem sok köze van.
Ne éveket adjunk az életnek, hanem életet az éveknek.
Egy adott időpontban született dolog magán viseli a pillanat valamennyi sajátosságát.
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mint hogyha újjászülten élnél.
Mit akar? – kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!
Vezessen a sors boldog útakon,
Öröm-tavasznak tündér-korszakán.
Jót kivánok én is néked,
Ez természetes dolog,
Csakhogy a jó annyiféle,
Hogy alig választhatok.
A világ legegészségesebb dolga a születésnap. Minél több van belőle egy embernek, annál tovább él.
Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod,
Másként kelt fel reggel a Nap, és másként járt a Hold.
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk,
És ajándékul fogadd el vidám kis dalunk:
Boldog, boldog, boldog születésnapot,
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod.
Torták, rózsák, égő gyertyák,
s néhány szívből jövő kívánság –
Ha elmúltál már ennyi meg ennyi,
nem kell azt úgy a szívedre venni.
Onnan tudod, hogy megöregedtél, hogy a gyertyák már többe kerülnek, mint maga a torta.
Nem csoda, hogy rossz a kedvem. Az ikertestvérem elfeledkezett a születésnapomról.
Egyszerre légy a tűz, a jég:
az idő ablakára
lángolva fagyj rá, csak lobogjon
éveid jégvirága!
Mikor múlik el a gyerekkor? S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni.
Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja helyét s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér.