Milyen gyorsan változik a szerelem gyűlöletté, ha árulás társul hozzá!
Szerelem idézetek
A sakk a szerelem játéka lett. A középkori szokás, hogy az előkelő nőket folyamatosan kísérők vigyázták, azt eredményezte, hogy egy szerelmespár nemigen tudott kettesben elvonulni, elfogadott volt azonban, hogy az udvarló férfi meglátogassa a hölgyet hálójában egy sakkpartira.
Elvesztegetett idő az a világi, hétköznapi szerelem, amely az együtt töltött idő múlásával ellaposodik, és szép lassan szűk körű, családi vagy társas vállalkozássá alakul. Sokkal hasznosabb, ha minden nap, hónap és év fejlődést hoz a társak számára, amely szerelmüket és környezetüket egyaránt erősíti.
Ahogy szaladt az idő, egyre jobban szerettem Évikét. Ő volt az életem, ételem, álmom, mindenem. A tárgyaknak, az embereknek, az ételeknek csak akkor volt értelme, ha valahogyan vonatkozásba tudtam hozni Évikével. Ő ugyan egyelőre nem volt szerelmes belém, de szeretett és bíztam abban, hogy eljön az idő, amikor megérti ő is, hogy egymásnak születtünk.
A szerelem lényege, hogy szerelem. Ahol az első „szerelem” főnév, a második ige. Ha elromlik, én szerelem. Értékesnek tartom, ezért nem hagyom, hogy tönkremenjen. Karbantartom, úgy is, hogy a karomban tartom. Ebben a fogyasztói világban nem dobom el azt, ami nem működik tökéletesen, hanem igyekszem megjavítani.
Élveztük, hogy együtt lehetünk, hogy minden idegszálunkkal fogjuk egymás rezdüléseit, hogy szerelmesen kéz a kézben andaloghatunk, és azt kívánhatjuk, bár bennragadhatnánk ebben a pillanatban.
A szerelem élménye euforikus boldogsággal jár együtt. Szoros érzelmi kötődés fűzi össze a szerelmeseket. Ő az utolsó gondolatunk elalvás előtt, s mihelyt fölébredünk, elsőként ő jut az eszünkbe. Vágyva vágyunk rá, hogy együtt legyünk. Az együtt töltött idő olyan, mintha a mennyország előszobájában tartózkodnánk. Ha egymás kezét fogjuk, mintha a vérünk is együtt keringene. Vég nélkül tudnánk csókolózni, ha nem kellene órára vagy munkába mennünk. Mikor megöleljük egymást, a házasság mámoros gyönyöreiről álmodozunk.
Összeilleszted a cipzár két végét, megfogod a cipzárkocsit és lassan elkezded húzni felfelé, és segítségével a fogak lassan összeérnek, egymásba kapaszkodnak, elválaszthatatlanul. Ez a kis szerkezet összeilleszti őket, és már nem lehet széttépni. Ahogy a lelkeket sem. Amiket a szeretet fokozatosan, napról napra illeszt egymáshoz. Egymásba. Elválaszthatatlanul.














