Beszéljünk a fekvenyomásról. Ez nem a legkönnyebb gyakorlat, amit végezhetsz az edzésen, mert a tricepszeid és a vállaid könnyen átvehetik a munkát a mellizmoktól. Azt szoktam javasolni a tanítványaimnak, hogy kissé nyomják össze a rudat, amikor fekvenyomnak. Ez automatikusan aktiválja a mellizmokat. Ha a mellizmok nem aktiválódnak, akkor akár egész nap is fekvenyomhatsz, nem fog fejlődni a mellizmod. Időbe telik, mire megszokod, de ha kitartó vagy, sikerülni fog. Ha pedig kézi súlyzókkal nyomsz fekve, hozd olyan közel a súlyzókat egymáshoz, amennyire csak lehetséges.
Sébastien Loeb minden idők egyik legjobbja. Nagyon következetes, gyors és okos pilóta, aki még sok bajnokságot fog nyerni a jövőben.
Nem tűztem ki célokat és nem érdekelt, hogy mások hányszor győztek a múltban. Csak a lehető leggyorsabb akartam lenni és minél több versenyt megnyerni.
A suliban fociztam, de az első szerelmem a motor volt, így 11 évesen már részt vettem a skót iskolai motocross versenyeken.
A fekvenyomás nem egy bonyolult gyakorlat, de oda kell figyelnünk, hogy megfelelően stimuláljuk az izmokat. Aki kicsit is ismert, az emlékezhet rá, hogy soha nem edzettem őrülten nagy súlyokkal. Sohasem voltam a megszállottja annak, hogy minél nagyobb súllyal végezzem a fekvenyomást, mert a színpadon nem kérdezte meg a zsűri, hogy hány kilóval végzem a gyakorlatot. Nem ez volt fontos. Aki fejlődni akar, annak azt javaslom, ahelyett, hogy a maximális súllyal végezné a gyakorlatot, inkább könnyítsen rajta, és próbáljon minél több ismétlést csinálni. A szokásos nyolc-tizenkét ismétlés helyett legyen a cél tizenöt-húsz. Ezzel kicsit össze lehet zavarni az izmokat, ezért érdemes ezt két hétig csinálni, aztán váltani. Ha lehet, heti három fekvenyomó edzést javaslok, és két hét könnyített súly után jöhet a maximális súly vagy egy-két ismétlés. Az áttörés garantálható.
Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel táncolni.
Az autóversenynek olyan eseménynek kell lennie, amely a szabályok egyértelműsége, az elérhető eredmények, az útvonalak vonalvezetése miatt hasznos lehet minden lehetséges műszaki adat összegyűjtésére is, nem csupán arra, hogy megállapítsuk, ki a jobb pilóta.
Tiszteltem az autót, amit vezettem. (…) Minden bizonnyal az a szeretet – ami szinte érzéki, sőt akár sze*uális szinten élt a tudatalattimban – akadályozott meg abban is, hogy elmenjek megnézni, hogyan versenyeznek az autóim. Ha arra gondoltam, hogy a kezem között születnek és látom a halálukat – mert a versenyzés mindig halál, még győzelem esetén is –, úgy éreztem, nem tudnám elviselni.
Mi minden időben – ha sikeresek voltunk, ha nem – arra törekedtünk, hogy az edzés szent és sérthetetlen legyen. Az ott elvégzett munka, a koncentráció és az általunk fenntartott sztenderdek sohasem eshettek vissza. Aztán a befektetett munkának ez az állandósága előbb-utóbb csak kamatozott.
Ha valaki azt akarja tudni, milyen a Manchester United menedzserének lenni, az nézze csak meg az utolsó negyedórákat. Egészen hátborzongató: olyan, mintha a háló magába szippantaná a labdát. Néha mintha még maguk a játékosok is tudnák, hogy úgyis a hálóba kerül a labda. Tudják, hogy gólt fognak lőni. Ez persze nem mindig jön be, de a csapat rendületlenül hisz abban, hogy megtörténhet. Ez az egyik legfontosabb dolog a Unitednál.
Nekem mindig az volt az elvem, hogy a játékosaim állandóan a csúcson legyenek, mindig élet-halál kérdésének tekintsék a felkészültségüket. Ez a győztes hozzáállás.
Nem számít, hányszor lökték meg, hány szabálytalanságot követtek el ellene, az egész lénye ellenállást sugallt: „Te engem nem fogsz kiszorítani ebből a játékból, mert én Cristiano Ronaldo vagyok.”
A futball kihozhatja a legjobbat, de a legrosszabbat is az emberből, mert annyira erős érzelmeket tud megmozgatni. Egy döntő jelentőségű meccsen a játékosok elveszíthetik a türelmüket és a higgadtságukat, és ezt a menedzser fogja megszenvedni.
Sennáról közismert, hogy nagyon „piszkosan” vezetett egész karrierje során. Úgy nyerte meg a (brit) Formula 3 bajnokságot, hogy ütközött az utolsó futamon az angol versenyzővel. Ha nem tesz így, nem nyeri meg a bajnokságot. Aztán ugyanezt a dolgot játszotta el Prosttal később. Ezen kívül az egész pályát úgy használta fel mindig, hogy minél nehezebb legyen őt megelőzni. Szóval, amikor aznap először odaértem mögé, hogy leelőzzem – ha jól megnézed, ez két körrel korábban volt – jobbra mozdult, a pálya nagyon piszkos részére szorítva engem. Másodjára is megpróbálta megcsinálni ezt, akkor viszont én egyenesen mentem tovább, erre pedig nem számított. És amikor leelőztem, azt mondtam magamban, és mutattam „nesze, b*szd meg”.
A judo a szellemi és fizikai erő leghatékonyabb felhasználásának módja. A támadás és a védekezés gyakorlása formálja a tested és a lelked, továbbá segít abban, hogy a judo filozófiája lényed részévé váljon. Ily módon képes leszel tökéletesíteni önmagadat és hozzáadni valami értékes dolgot a világhoz. Ez a judo végső célja.
















