Négyéves korom óta a családom nekem szentelte az életét, hogy sikeres legyek, hogy eljussak a Forma-1-be. Egy ponton elég ebből, és csak vissza akarsz adni nekik valamit, velük akarsz lenni. Végső soron ez sokkal fontosabb, mint a sok siker itt. Mármint nagyszerű, élvezem, szeretek versenyképes lenni, bajnokságokat nyerni, de egy ponton a család lesz az első. Az ember öregszik, és meg kell becsülnöd ezeket a pillanatokat.
Senki sem érhet el semmi eredményt semmilyen téren, ha az élete örökös gonddal-bajjal, gyötrelemmel van tele.
A tehetség persze, Magyarországon is lehet sikeres. Csak talán küzdelmesebb az útja, mint a siker kultúráját magukénak valló országokban. Ahogy egy amerikai diákom magyarországi tartózkodása végén mondta: itt valahogy nagyobb a gravitáció.
Amerikában is, nálunk is, amennyire ismerem a képernyősök karriertörténetét, azt tapasztalom, akiben van szufla, tehetség és motiváció, annak itt is, ott is, előbb-utóbb összejön. Persze egészen más nagyságrendekről van szó.
Sikereidnek legalább nyolcvan százaléka annak köszönhető, hogy elegendő időt fordítottál gondolkodásra. Előre kigondoltad, hogy pontosan mit akarsz elérni az életedben, és számodra mi jelentené a sikert.
Ahhoz, hogy valamiben utolérhetetlen lehess, a becsvágyadnak nagyobbnak kell lennie, mint a félelmeidnek!
Ragadj meg minden pillanatot, és húzz belőle hasznot! Ne feledd, a sikeres ember attól válik azzá, higy kihasználja azt az időt, amit mások elpazarolnak!
Arannyal, bankóval nem vehetünk boldogságot – de a pénz kikövezi a sikerhez vezető utat. Engem pedig a siker tesz boldoggá.
A sikeresség sokszor komoly érzelmi változás eredménye, és akkor jön létre, amikor valaki megtanulja szeretni, illetve elfogadni önmagát, felismeri saját öndestruktív működését, és nem engedi a régi vágányra futni az érzelmi mechanizmusait.
Amikor (valóban) sikeres embereket látunk, az ő személyiségjellemzőik között általában ott szerepel, hogy nem rettegnek a hibáiktól, inkább keresik azokat, a kudarcokat pedig arra használják, hogy tanuljanak belőle. Nem haragszanak magukra olyan esetekben, amikor látszik, hogy a kudarc rajtuk kívülálló okok miatt jött létre.
Ismertnek lenni nagy teher, Jézust is azért feszítették keresztre, mert ismertté lett. Én inkább eltűnök.