Akik az 50-es években nőttünk fel, azoknak megtanították, hogy takarékoskodni kell. Nem szeretjük kidobni a számítógépeket, amint nem működnek – azon kívül, hogy dühünkben kidobjuk őket az ablakon. Szeretjük, ha az autókat megjavítják, ahelyett, hogy leselejteznék. Nem úgy neveltek bennünket, mint Puff Daddyt, hogy harminc ingyenélő barátot viszünk Dél-Franciaországba, és százezreket költünk pezsgőre. Az igazság az, hogy a legtöbb angol, akár gazdag, akár nem annyira gazdag, nem viselkedik így.
A jó autó és a sok pénz bárkit megszépít.
Majd megmondom mit gondolok, ha valaki fizet azért, hogy gondolkozzak.
Ha a kisembernek adsz nagyon-nagyon sok pénzt, akkor az történik vele, ami Móricz Zsigmond novellájában Kis Jánossal: halálra eszi magát. A tömegtől nem telik többre, és ez nem véletlen, hisz annyit nélkülözött, hogy ha van mit ennie, akkor azt mind meg is kell zabálnia.
Nem hordok ékszert és ezek után sem fogok. 66 éves vagyok, ilyenkor már nem változik meg az ember, és nem vesz fel drága dolgokat és hobbikat, amikre költhetné a pénzét. Csak a kutatás marad.
Kutató maradok mindörökké és minden pénzt, amit kapok, azt oktatásra meg a tudományra fogom költeni.
Ha valaki sok pénzt akar keresni, akkor ne menjen kutatónak, mert ez a szakma nem igazán jövedelmező. A kutatás küldetés, olyan hivatás, amely inspirálja a kutatót: minden egyes nap alig várja, hogy bemenjen a munkahelyére, hogy állandóan azon gondolkodjon, mivel lehetne még jobb, még eredményesebb a munkája, és a végén valami olyasmire kapjon választ, amivel az embereken segíthet. Ez igazán lelkesítő!
Ugyanúgy el fogok menni a kamionos barátommal a kifőzdébe és megeszünk egy nagy adag zúzapörköltet nokedlivel, mert az a kedvencem. És annyira jól fogom ettől is érezni magam, mintha a pályán lennék. Szóval soha nem fogok megváltozni attól, amennyi pénzt keresek, nem járok innen kezdve csak puccos étterembe.
Az élet nevű játékban az elért pontszámot pénzben fejezik ki.
Nem a pénz miatt csinálom. Abból van már elég, több is, mint amennyire valaha szükségem lesz. Azért csinálom, hogy csináljam. Az én művészetem a biznisz, a nagy üzletek megkötése. Mások gyönyörű képeket visznek vászonra, vagy csodálatos verseket írnak. Én üzleteket szeretek kötni, lehetőleg nagy üzleteket. Ezt élvezem az életben.
A holnapi eredményeidet az határozza meg, amit ma csinálsz. Ha azt akarod, hogy tartós legyen a jóléted, mindennap tenned kell érte valamit!
A meggazdagodás egyetlen módja a realizmus és a kíméletlen őszinteség. El kell felejtened az idealisztikus fantáziavilágot, amelyet a magazinok és a tévéműsorok nyomatnak. Nem olyan könnyű ez, mint amilyennek sugallják. Kemény világ ez, és sokan szereznek súlyos sebeket. Így hát kőkeménynek kell lenned, és vállalnod kell, hogy keményen odacsapj, ha nyerni akarsz.
Akiknek nincs pénzük nyögnek, sírnak, fáj a hasuk, miközben a gazdagok vállalják mindenért a felelősséget. Ha pénzt akarsz, be kell fejezned a panaszkodást, a sírást, a mentegetőzést, és el kell engedned ezt a “nekem ez jár” dolgot.
A pénz úgy tűnik, azokhoz áramlik, akik a legtöbb figyelmet szentelik neki és akik a legtöbb felelősséget vállalják érte. Engem a pénz soha nem akkor talált meg, amikor panaszkodtam miatta. Észrevetted hogy azok, akik legtöbbet panaszkodnak a pénz miatt, pontosan azok, akiknek a legkevesebb van?
Aki azt állítja: a pénz nem boldogít, annak soha nem volt elég pénze ahhoz, hogy tudja ez igaz-e vagy sem. Ez a gondolat olyanoktól származik, akik azt próbálják megfejteni, nekik miért nincs pénzük. Ezzel igazolni igyekeznek saját életük jelenlegi állapotát.
A gazdaggá válás tabu téma a társadalomban. Próbáld ki. Menj és mondd el valakinek, hogy szupergazdag leszel. Azt fogják hinni, hogy megbolondultál. Legyél gazdag, majd nyíltan mondd meg az embereknek: “én gazdag vagyok”, és a társadalom kapzsi, pénzsóvár elitista disznónak fog felcímkézni. Ha azt mondod az embereknek, hogy szegény vagy, együttéreznek veled. De ha azt mondod, hogy gazdag vagy, megvetnek.
Már fiatal koromban észrevettem, hogy azok az emberek, akik döntéseket hoztak és döntési szabadsággal rendelkeztek, valahogy mind gazdag és pénzes emberek voltak. Én egyike akartam ezeknek lenni. Nem a pénz kedvéért akartam pénzes lenni, hanem azért, hogy döntési szabadsággal rendelkezhessem.
Az igazi oka annak, hogy a legtöbb ember soha nem lesz gazdag, az az, hogy nem gondolják, hogy ez lehetséges. Hozzájuk közelállók meggyőzték őket arról, hogy egyszerűen csak legyenek elégedettek a pénzügyi helyzetükkel, akármilyen legyen is az. A másik oka az, hogy az emberek alapjában véve nem értik, mi is a pénz. Nagyon kevesen tudják, hogyan kell pénzt keresni; még kevesebben tudják, hogyan kell megtartani, és szinte senki nem tudja, hogyan kell megtöbbszörözni.
Nem tudok belenyugodni abba, hogy telnek-múlnak az évek. Úgy akarok élni, mint húszas éveimben, egyetlen fillér nélkül. Két forint nem volt soha a zsebemben.