Nem bűn, ha esőben, viharban csendes verőfényre, ha éjszaka, pirkadásra, ha télben napsugaras nyárra gondolunk. Nem vétkezünk, ha árvíz idején arról gondoskodunk, hogyan is lesz, ha az ár végre eltakarodik! S ha nehéz betegünk van, temetésre gondolunk-e vagy arra, hogyan fogjuk feltáplálni, talpra állítani, ha felépül. Gondoljunk a telünk lelket is megfagyasztó hidegjében a tavaszra, melynek előbb-utóbb el kell jönnie, ahogy a háborúban is szerettünk vissza és előre tekintve a békére gondolni.
Akkor kell a legfényesebben ragyognod, amikor minden sötét körülötted.
Sok minden van, amit szeretnénk csinálni, de vonakodunk belekezdeni. Miért? Mert félünk a kudarctól. Félünk, hogy túl sok nehézséggel találkozunk. Nos, itt segíthet a pozitív gondolkozás! Újból és újból ismételnünk kell magunknak, hogy a nehézségek, az akadályok leküzdése elkerülhetetlen része a tanulásnak, különösen ha egy új, a korábbitól eltérő valamibe kezdünk.
A gondolataink, a viselkedésünk és a napi tevékenységeink folyamatosan formálják agyunk struktúráját és előrejelzéseit. Ahogy ma érzed magad, az megteremti a holnapi jó érzések valószínűségét. Ha szokásoddá teszed, hogy minden reggel hálát adsz a mai napodért, egy idő után az agyad automatikusan aktiválja a hála érzését, mert a múlt tapasztalataiból azt kalkulálja, hogy ébredés után ez a tapasztalat következik.
A pozitív érzések erőt adnak, a negatív érzések elveszik az erődet.
Voltak nehéz élethelyzetek, anyagi gondjaim, konfliktusok munkatársakkal, értek csalódások, de utána egyszer csak mindig kisütött a nap. Mindig jól éreztem magam a bőrömben.
Legközelebb, amikor valami váratlan esemény gátolja a terveid megvalósítását, próbálj pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, ne akadályként tekints a történésekre! Keresd a rejtett ajándékot – a lehetőséget, amely áldásos lesz rád vagy a környezetedben lévő emberekre nézve.
Emlékezzetek arra, hogy még a legrosszabb pillanatotokban is szükségetek van arra az erőre, hogy csak a pozitív dolgokra fókuszáljatok, és hogy egy jobb életet teremtsetek.
Találkoztál már valaha sikeres, kiteljesedett, boldog emberrel, aki ugyanakkor pesszimista? Én nem. Ez azért van, mert az optimizmus erővel ruház fel, és irányítja az érzelmeidet. A pesszimizmus meggyengíti az akaratodat, és elősegíti, hogy az aktuális hangulatod befolyásolja a cselekedeteidet. Optimista szemlélettel viszont a hozzáállásodat irányíthatod, hogy a legjobbat tudd kihozni a kétségbeejtő helyzetekből. Ezt nevezik „átírásnak”, mert míg néha a körülményeket nem tudod befolyásolni, azon igenis képes vagy változtatni, hogyan tekints a dolgokra.
Pozitívan kell gondolkodnod, mert ez mozgatja a világot körülöttünk. Az energia és a kölcsönös kapcsolat. Szóval muszáj pozítivan gondolkodni!
Pozitívnak lenni nem azt jelenti, hogy mindenbe belenyugszunk. Sokkal inkább, hogy a jó megoldás reményében felkutatjuk az erőforrásainkat, és azt tesszük, ami helyes és megfelelő.
Javíthatatlanul optimista vagyok, bár az élet pesszimizmusra szeretne tanítani, de nem hagyom magam.
A „most” nem ok arra, hogy ne higgy a következő pillanatban, a következő pillanat jóságában. Nem ok arra, hogy lemondj mindenről, lemondj az álmaidról. Hogy ne higgy a jövőben, ne higgy a megoldásban. Mert van jövő, van megoldás. Ebben higgy, erre figyelj. Most.
Az én természetes életfilozófiám az, hogy élvezd a nagyszerű dolgokat, amiket az élet adhat, és próbálj megbirkózni a rossz tapasztalatokkal.
Szeressük sorsunkat, bármilyen is. Aki szeretni képes a rossz napokat, becsülni tudja majd a szép pillanatokat.
A rossz vágyak, a rossz gondolatok, ha egyáltalában jelentkeznek, kívülről jönnek, s mihelyt belém hatolnak, erejüket vesztik, elfonnyadnak: bennem nem lel talajra a rossz.
Megesik néha, hogy otthonról a komor ábrázatomat hozom magammal. Merő szórakozottságból. Idebent aztán előbb-utóbb figyelmeztetnek, hogy ideje maszkot cserélnem. Az ilyen súlyos egyéniségektől, mint amilyen én is vagyok, elvárják a rendszeres és egyenletes derűt. A permanens jó kedélyt.