Akármi elől is menekülsz, az veled marad, egészen addig, amíg rá nem jössz, hogyan birkózz meg vele.
Sok mondatot őrzök, amik adott ponton segítettek az életemben. Mert megállítottak és elgondolkodtattak. Miért mondja épp ezt most nekem? A kérdések arra ösztönöznek, hogy válaszokat keressen az ember.
A gyengeség döntés kérdése.
Motivációs idézetek, Önismeret idézetek, Rövid motivációs idézetek
A levél minden sorában éreztem fájdalmát. Az ő fájdalma pedig kihívta az én fájdalmamat; megint ott tartottunk, ahol régen – bántottuk egymást. Bárcsak lehetne bántás nélkül szeretni. (…) A bántás maga a birtoklás ténye; testileg-lelkileg egyaránt túl kicsik vagyunk hozzá, hogy egy másik embert büszkeség nélkül birtokoljunk, vagy megaláztatás nélkül engedjük magunkat birtokba venni.
Úgy látszik, hogy már egészen fiatalon jó értelmi képességekkel rendelkeztem, ugyanis ha azt akartam, hogy néhány álmom valóra váljon, uralkodnom kellett a szenvedélyeimen és étvágyamon. Ezt szem előtt tartva, az életben elég korán elkezdtem fegyelmezni magam, kitervelve egy olyan életvitelt, amelyet a legtudatosabbnak és megvalósításra érdemesnek gondoltam.
Felnőni nem azt jelenti, hogy el kell dobnod mindent, amit régen szerettél.
A legtöbb ember tévesen azonosítja magát az érzéseivel, gondolataival és preferenciáival. Ha dühöt éreznek, azt gondolják: „Dühös vagyok. Ez a dühöm.” Emiatt aztán egész életüket azzal töltik, hogy igyekeznek elkerülni bizonyos érzéseket, és megélni másokat. Sosem értik meg, hogy nem azonosak az érzéseikkel, és hogy bizonyos érzések szakadatlan hajszolásával csak azt érik el, hogy ott ragadnak a nyomorúságban.
Sosem tekintettem magamra úgy, mint akinek különleges vezetői képességei lennének.
Elméd sosem fogja felderíteni valódi kilétedet, hiszen épp ellenkezőleg: elleplezi azt. Csak akkor fedezheted fel igazi önmagad, ha elcsitítod az elmédet.
Személyiségünk kizárólag ama makacs meg nem kérdőjelezett meggyőződésből fakadóan létezik, hogy egy hús-vér „emberrel” vagyunk azonosak. Ám ez a személyiség, az ego nyomban megszűnik létezni, ha többé nem hiszünk benne, hiszen csupán a képzeletünk szülötte. Valójában nincs itt szó semmiféle „személyről”. Földi porhüvelyünk egyedüli lakója a színtiszta Én, tulajdonképpeni lényünk. Minden egyéb az elménk koholmánya. E testben nem honol két lakó, csupán egyetlenegy, kezdettől fogva. Az ego létébe vetett hittől valóságosnak érezzük magunkat, ám ez korántsem tény, csupán képzelgés.
Valódi Énünk felfedezése révén a tudatlanság sötétjében a színtiszta megértés fényét gyújthatjuk fel. Ez a legmélyrehatóbb, legfontosabb és leggyökeresebb felfedezés mind között. Olyan fa, mely azon nyomban meghozza gyümölcsét. Amikor ráeszmélünk, kik vagyunk mi – a világ megtapasztalói és észlelői -, egyszerre minden a helyére kerül.
Összességében a születésünk óta belénk vert tehetetlenség az, amit korlátoz minket. Az munkált a szüleinkben; és ők is a saját szüleiktől kapták. Folyamatosan kapjuk, és tudat alatt továbbadjuk azoknak, akikről azt gondoljuk, hogy nagyon szeretjük őket.
Néha orvosolni próbáljuk az életünkben felbukkanó tüneteket, ám az igazi okot – valódi természetünk felismerésének és tudatosításának hiányát – elmulasztjuk orvosolni. Márpedig ettől az egyetlen csodaszertől minden bajunk tovatűnik.
Az élmények és kapcsolatok hajszolásában keressük a boldogságot, egyik terápián és műhelyfoglalkozáson veszünk részt a másik után – köztük nem egy „spirituális” célzatú, ami igazán ígéretesen hangzik, mégsem tépi ki soha a szenvedés gyökerét, mert nem oszlatja el tudatlanságunkat valódi kilétünkkel kapcsolatban.
Már most megvan benned az erő, hogy megtedd mindazt, amiről még álmodni sem mertél. Ez az erő akkor válik hozzáférhetővé számodra, ha meg tudod változtatni a meggyőződéseidet.
Önmagunkról alkotott kép és a szokásaink jellemzően együtt mozognak. Változtasd meg bármelyiket és a másik automatikusan változni fog.
A valódi boldogság benned rejtőzik. Ne pazarold az időt arra, hogy a békét, a megelégedést, az örömet valahol máshol keresd. Légy nyitott, légy nagylelkű, mosolyogj, ölelj meg másokat.
Krízis vagy trauma esetén túl sok figyelmet és energiát szentelünk annak, amit nem akarunk, ahelyett, hogy arra gondolnánk, amit akarunk.