Az ember csak akkor érzékelheti helyesen, hogy a saját hibái hogyan aránylanak a másokéihoz, ha a sajátjait nagyítón, a másokéit pedig éppen fordítva, kicsinyítő lencsén át nézi.
Az ember azért ember, mert képes az önmegtartóztatásra, és annyiban ember, amennyiben gyakorolja is ezt a képességét.
Veszélyes lehet, ha az ember gondolatai mindig csak egy pont körül keringenek.
Azt hiszem, hogy legelsősorban ember vagyok, éppen úgy, mint te – vagy mindenesetre meg kell kísérelnem, hogy az legyek.
Amikor az ember jó úton van, és meg tudja valósítani önmagát és élettervét, akkor a legrosszabb körülményekből jót is tud kicsiholni; amikor viszont zsákutcában van, rendszerint a körülményeit okolja, és mindig akadályozza valami abban, amit éppen tenni akar, vagy tennie kellene.
Hogy a világban boldoguljunk, célszerű, hogy jókora előrelátást és elnézést vigyünk magunkkal. Az előbbi megvéd kártól és veszteségtől, az utóbbi pedig viszálytól és perpatvartól.
A színlelés egy kicsit olyan, mint az alkohol. Kis mennyiségben még oké, de ha túlzásba visszük, akkor torzul a látásunk.
A legnagyobb tévedéseink egyike, hogy azt hisszük, még van időnk, mert az életünk végével való szembenézés helyett az illúziót viszont tökéletesen sikerült kitalálni.
Ügyelj a gondolataidra, mert azok jelölik ki a szavaidat! Ügyelj a szavaidra, mert azok határozzák meg a tetteid! Ügyelj a tetteidre, mert azok hozzák létre a szokásaidat! Ügyelj a szokásaidra, mert azokból következik majd a jellemed, végül pedig ügyelj a jellemedre, mert az teremti meg a sorsodat!
Ha fejben olyannak látod magad, amilyennek a valóságban is lenni szeretnél, akkor egy idő után a valóság igazodik ahhoz, amit belül látsz.
Amilyenek a céljaim, csak olyan úton járhatok.
Amilyen messze keresek utat, csak addig juthatok.
Amennyit elfogadok, csak annyit kaphatok.
Amit az élettől várok, csak arra számíthatok.
Amire gondolok, csak azzá válhatok.
Semmi sincs, amiért gyűlölni kellene magad, de olyan sok van, amin változtathatsz.
Ne arra törekedj, hogy többnek gondoljanak, mint ami vagy, hanem arra, hogy több légy annál, mint aminek gondolnak!
A tudatos jelenlét lényege az, hogy az ember a lehető leginkább jelen van az adott pillanatban, nem nyomasztják a múltra vagy a jövőre irányuló gondolatok.
Amivel nem tud az ember mit kezdeni, azt el kell engedni.
Engem is érnek kudarcok, csalódások, veszteségek, de megtanultam, hogy mielőtt baj lenne belőle, felismerjem és feldolgozzam őket.
Akárhány évesek vagyunk, nem szabad lemondanunk magunkról. Ha még két évünk van, azt, ha pedig huszonkettő, akkor azt éljük le boldogan.