A legjobb, ha az elménket és az energiánkat a jelen pillanatban tartjuk, ahelyett, hogy szokásunk szerint rengeteget gondolkodnánk, mert ez azonnal kivesz bennünket a jelen pillanatból, és visszavisz minket a programjainkba. Amikor a jelen pillanatban vagyunk, akkor a szívünkben vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy minden tökéletes, azt azonban igen, hogy nem terrorizáljuk magunkat, mert a valódi problémák pontosan ebből származnak. Amikor tönkretesszük magunkat azáltal, hogy félünk és áldozatnak érezzük magunkat, akkor a tudatalatti programjaink futnak, és mi egyáltalán nem irányítjuk az életünket.
Az ismétlődő gondolatokból azonnal rájöhetünk, hogy egy újra és újra lejátszódó programmal van dolgunk. Ez lehetne a vészjelzés, ami figyelmeztet bennünket arra, hogy „Ez egy program.” Felébreszthet bennünket, ha meghalljuk. Amikor ismétlődő gondolataink vannak, akkor egy lemezt játszunk le. És abban a pillanatban, amikor erre rájövünk, abbahagyhatjuk a lemez lejátszását. Ezennel visszavesszük az irányítást. És választhatjuk azt, hogy valami mást játszunk le. Ha azonban nem teszünk valamit abban a pillanatban, hogy visszavegyük az irányítást, akkor visszatérünk az alapértelmezett lemezhez, és továbbra is azt játsszuk le újra és újra …, és higgy nekem, semmivel sem lesz jobb attól, hogy újra és újra lejátsszuk!
Az első és legfontosabb célom az életben, hogy közel maradjak a lélekhez. Minden más megoldódik magától… ebben szintén biztos vagyok. A legfőbb spirituális törekvésem pedig az, hogy megmaradjak a pillanatban. Ne próbáljak a jövőbe látni, ne keseregjek régi hibák miatt, és hogy átérezzem a jelenben rejlő hatalmas erőt. Ez, barátaim, a boldogság titka.
Rengeteg nőt láttam (magamat is beleértve), akik mindenáron romantikára ácsingóznak, és azt képzelik, hogy egy másik ember teheti teljessé az életünket. Ha jól meggondoljuk, nem eszement elképzelés ez? Hiszen mi magunk hiánytalan egészet alkotunk. És amennyiben űrt érzünk magunkban, egyedül nekünk kell megtöltenünk szeretettel megsebzett szívünket.
A változás, amit keresünk, soha nem „odakint”, hanem bent, önmagunkban van.
A változás mindenki számára remek önismereti utazás.
Légy jól nevelt. Igyekezz hozzánevelni magadat az emberek közelségéhez. Csak a neveletlen emberről lehet tudni, hogy mikor van rossz kedve. Fegyelmezd magad. Senkit sem érdekel, hogy milyen hangulattal ébredtél föl reggel és egyedül csak a fogorvosodra tartozik, hogy fáj-e a fogad, vagy sem. Ha okvetlenül érzed, hogy kellemetlenségeket kell mondanod, mert jólneveltséged gyöngébb, mint hangulataid: bújj el valami félreeső helyre és írd le egy papírra mindazt, amit megmondanál. Tedd el, és másnap olvasd el megint. Egy hétig olvassad el minden nap és a hét végén olvassad föl barátaidnak is. Azok nevetni fognak rajta. Te pedig a szégyenkezés által emberré neveled magad.







