Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! – mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.
A Covid óta növekszik a gyerekverés, az erőszak, egyre több a drogos. A magyar nyelv igen érdekes, azt mondja erre, hogy nagy a kétségbeesés. Kétségbeesni, az negatívan hangzik, pedig nagyon jó dolog kétségbeesni! Amikor az ember rájön, hogy amiben addig hitt, az nem igaz. Igenis legyen kétségünk azzal szemben, amiben eddig hittünk! A kétségbeesés nem jó, de kétségbe esni nagyon jó dolog!
Szerintem csapnivaló manapság a beszédkultúra, egyre rosszabbul beszélnek az emberek magyarul.
Semmi sem jellemző annyira a nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük.
A magyar kiejtést is tanulni kell, még a született magyarnak is. Ha nem csiszolja, újítja folytonosan, berozsdásodik.
Mennyivel könnyebb dolog boldogtalanságunkat szavakba foglalni, mint a boldogságot!
Az lenne a jó, ha egyetlen nyelv sem tartalmazna tagadó szerkezeteket – ne legyen „nem tudom”, „nem sikerül”, stb. Csodálatos volna, ha ezek a dolgok eltűnnének az emberi nyelvekből.
Nyelvi változtatásokat végrehajtani csak egy nép legnagyobb gondolkodói hivatottak! Az előző korban csak egyvalaki lehetett ilyen: Schopenhauer! Csak a lángész tudja lemérni, hogy miként lehet a rendelkezésre álló szavakkal kifejezni egy gondolat szárnyalását!
A magyar nyelv olyan, mint egy hangszer: aki játszani akar rajta, annak minden áldott nap gyakorolnia kell.
A legkifinomultabb nyelvet többnyire egyszerű, jelentéktelen szavak alkotják.
Van valami az álomképekben, ami bizonyos hasonlóságot mutat a nyelvi jelekkel. Ahogy az a papírra vagy homokba rajzolt jelek sorának is sajátja lehet. Talán egy sem akad köztük, amelyikben ráismernénk valamely általunk ismert ábécé egyik egyezményes jelére, és mégis erős bennünk az érzés, hogy valamilyen nyelvet alkotnak: hogy jelentenek valamit.
Ha egy oroszlán beszélni tudna, mi nem értenénk őt.
Nem lehet ott eszméket tisztogatni, ahol a nyelv az eszméket összezavarja.
A nyelv olyan, mint az ég a maga egymásba futó színeinek gyönyörű játékával.