Ha hűségesen robotolsz napi nyolc órát, végül elérheted, hogy főnökké tegyenek, és napi tizenkét órát robotolj.
Azt gondoltam, újrakezdhetném. De most már tudom, az ember sohasem tud teljesen újrakezdeni. Valójában nem. Azt gondolja, mindent a kezében tart, igazándiból azonban foglyul van ejtve, mint légy a pókhálóban. Lehet, hogy ezért tetszik a munkám. Egész nap csak számokkal van tennivalóm… és a végén mindig van egy eredmény. Mindennek van egy logikája, rendje. A számokra ráhagyhatja magát az ember.
A legtöbb filmemen imádtam dolgozni. Hogy volt-e olyan, amit utáltam? Nos, például amikor az Elemi ösztön 2 rendezője arra kért, hogy mindennap üljek az ölébe, miközben elmondja az instrukciót. Amikor nem voltam hajlandó megtenni, akkor aznap egész egyszerűen nem kerültem a kamera elé. Hetekig ment ez így… Mindannyian utáltuk azt a légkört, ami körbelengte a forgatást, és azt hiszem, a film minősége is árulkodik arról, milyen hangulatban kellett dolgozni.
A 40-es éveim annyira szépek voltak. De nem tudtam dolgozni, ugyanis amint egy nő 40 éves lesz nem kap állást Hollywoodban. Anya voltam három gyönyörű kisfiúval. Éppenhogy felépültem az agyműtétemből, és folyamatosan küzdenem kellett a legidősebb gyermekem felügyeleti jogáért. De mégis volt valami csodálatos ebben a kihívásokkal teli időszakban.













