Alkalmazkodj, és a végén szemrebbenés nélkül vedd el, ami a tiéd. Ami jár neked, amiért megdolgoztál. De csakis utána.
A biztos rosszat is könnyebb egy idő után elviselni, mint a felőrlő bizonytalanságot.
Nem szentírás, hogy kis embernek meg kell hátrálnia a nagy feladat előtt.
Az első kihívás önmagad legyőzése: ha ezen túl vagy, akkor képes leszel mások felett is győzelmet aratni. Totális győzelem lesz ez: a szív és a lélek diadala.
Az igazi kihívás sosem ér véget, minden apró mozzanatban keresni kell. A kihívás arra késztet, hogy állandó párbeszédben legyek önmagammal.
Jaj, mily sekély a mélység
és mily mély a sekélység
és mily tömör a hígság
és mily komor a vígság.
Tudjuk mi rég, mily könnyű
mit mondanak nehéznek,
és mily nehéz a könnyű,
mit a medvék lenéznek.
A krumplit, ha meg akarom enni, héja is van. Ez vele jár. Ugyanígy ha az ember bármit fölvállal, nem csak sikerélmény éri, nem csak pozitív dolgok.
A kudarcot nem úgy kell megélni, mint valami szörnyűséget, hanem mint az élet velejáróját. Miért ne lenne sáros a cipő, ha úton járok?
Ha egy pici dolgot megpöckölsz, az le tud rombolni mindent. Egy csikktől le tud égni az erdő. És bár a föld felperzselődése egyfelől pusztulás, magában hordozza az újrakezdés lehetőségét is, hiszen utána újult erővel sarjad újra az élet.
A kultúra fennmaradása a jobb és erősebb egyed győzelme szükségességének és jogosultságának megdönthetetlen természeti törvényétől függ. Aki tehát élni akar, küzdjön, és aki az örök küzdelem e világában nem akar küzdeni, az nem érdemli meg az életet. Bármily kegyetlennek tűnjön is ez a törvény, tény az, hogy megdönthetetlen!
Csak az tudja elhordozni akár a kicsi, akár a nagy terheket, aki alázatos.
Nézz szembe a félelemmel, és nem zavarja tovább az életedet.
Senki sem születik erősnek. Csak később válik azzá, miután elhatározta, hogy nem adja fel, és a kijelölt úton, bármilyen nehézségek vagy fájdalmak árán, de végig is halad. Veszteség mindenkit ér, ahogy bánat és öröm is egyformán. A kérdés az ,hogy mihez kezdünk vele. Mert ha hagyjuk, hogy a rossz megbénítson, a jó pedig magától értetődővé váljon, megakadályozzuk magunkat, hogy bármit is tehessünk ellene, vagy éppen érte.
Felfelé törekedni fáradságos, az út megpróbáltatásokkal jár.
Van egy alapelvem, hogy csak az bírálhatja a másik terhét, aki próbálta annak súlyát.
Ha egy olyan fickó, mint én, el akarja fogadtatni magát, ötször jobbnak kell lennie, mint bármelyik svédnek. És tízszer annyit kell edzenie. Egyébként semmi esélye. Soha! Különösen akkor, ha az illető egy bringatolvaj.
Az egész karrierem azon az akaraton alapszik, hogy meg akarom mutatni, mire vagyok képes.
Szeretem anyámat. Nehéz élete volt. Tizennégy órát dolgozott nap mint nap. […] Fakanállal vert minket, és ha eltörött, nekünk kellett lemenni, hogy vegyünk egy újat, mintha mi tehettünk volna arról, hogy túl erősen ütött.
Hatalmas akarat kell ahhoz, hogy akkor is megerőltessük magunkat, amikor teljesen egyedül vagyunk.
A győzelem sem jelenti mindig azt, hogy az első helyen végzel. Az is győzelemnek számít, ha úrrá leszel egy életre szóló félelmeden, vagy túljutsz egy olyan akadályon, amely a múltban folyton kifogott rajtad.