Az edzés az én mindennapi támaszom, függetlenül attól, hogy épp forgatáson vagy otthon tartózkodom.
Dwayne Johnson
1972. május 2. —
amerikai színész, testépítő és pankrátor
Bármilyen furán hangzik, a fejemben még mindig az van, hogy egy hétre vagyok a kilakoltatástól. Ez az, ami motivál, nem pedig az anyagi javak.
A testépítésnek köszönhetem, hogy ma már nincs szükségem terápiára.
Már nagyon fiatalon megtanultam, hogy a kemény munka semmivel sem helyettesíthető.
Más apukákkal ellentétben, az én apám nem a játszótérre vitt, hanem edzőtermekbe, méghozzá elég “hardcore” edzőtermekbe.
A pankráció fizikai színészet. A küzdőtér az én Broadway-m. Az én operaházam. Nyolc-kilenc kamera szegeződik rád, élőben megy a közvetítés. Sosem intéztem el annyival a szerepem, hogy én vagyok a legnagyobb fickó. Mindig nagy műgonddal dolgoztam ki a szövegeimet. És mindig ahhoz igazítottam a sódert, hogy aznap este milyen a közönség energiája az arénában. A komédiának helye van a ringben. A kamera előtt aztán lejjebb kellett venni a nagy gesztusokból. Ott már nem lelátóknak játszik az ember.
A pénz miatt kezdtem birkózni. Anyagi gondjaink voltak. Kellett a lóvé.
Anyám hosszú időn keresztül vécéket takarított, rengeteg szörnyűséget látott, ennek ellenére a családunk támasza volt. És vannak még ilyen nők szerte az országban – a világ minden tájáról – akik hasonló erőt képviselnek.
Barack Obama elárulta nekem, hogy én voltam a felesége egyik kedvenc színésze.
Ami engem illet, szeretek sportolni. Megszoktam, hiszen ebben nőttem fel. Sokszor már nem is azért csinálom, hogy erősebb legyek, hanem mert így indul jól a napom. Mindegy, hogy kardio, Pilates, jóga, futás vagy bringázás, sőt akár meditáció is lehet. A lényeg, hogy valami aktivitással kezdjek reggel.