Csalódás, ha valami nem sikerül, de az a teljes kudarc, ha meg sem próbálod.
Próbálkozás, kudarc, próbálkozás, kudarc… az egyetlen igazi kudarc, ha többé nem próbálkozol.
Ha nem állsz ki valamiért, akkor kudarcot vallasz mindenben.
Hibáink beismerése nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottunk. Vállaljuk a felelősséget saját helytelen cselekedeteinkért! A felelősségvállalás nem a kudarc, hanem a lelki érettség jele.
A kudarc csak akkor csapás, ha az ember beletörődik.
A kudarcok emlékei olyan erősen élnek bennünk, akkora befolyásuk van a gondolkozásunkra, hogy pozitív céljaink potenciális kudarcokká válnak, mielőtt még gyökeret ereszthetnének bennünk. Hátra kell tehát őket hagynunk.
Azt mondják, a siker és a kudarc között alapvetően az a különbség, hogy amikor önmagunkhoz beszélünk, azt mondjuk, „képes vagyok rá”, vagy azt, hogy „nem vagyok képes rá”.
Amikor kétségek közt vagy, két út közül választhatsz: mehetsz balra vagy mehetsz jobbra. Azt mondják, a kudarc nincs a lehetőségek közt, de ez nevetséges. A kudarc mindig is egy lehetőség. A kudarc a legkönnyebben elérhető lehetőség mindig és mindenkor, de az egy választás. Választhatsz, hogy elbuksz vagy sikeres leszel. Ha elvetjük ennek a csíráit, tudatjuk az ellenfelünkkel, hogy megyünk előre, magunk elé tartott kézzel, akkor elérjük a győzelemhez vezető utat.
A nyilvános siker semmilyen formája sem teheti jóvá az otthon elszenvedett kudarcot.
A kudarcot vallottak kilencven százaléka valójában nem bukik el… egyszerűen csak feladják.
A legrövidebb út a kudarchoz, ha az ember a sikerhez akar hű maradni és nem önmagához.