Az egyik fiam amerikai katonatiszt, egy hónapja nevezték ki őrnagynak. A most tizennyolc éves Sándor fiam pedig Bostonban tanul. Egyelőre ők a reménybeli örökösök. Hogy is mondjam? Nem meghalni félek, hanem félek nem élni többé. Ugyanis félek attól, hogy ezt a szerelmet, amit én ebbe a munkába fektetek, nem tudom átültetni beléjük. De mind a kettőben benne van a tradíció. Nagyon érzik, és nagyon élik ezt. Ám ők is csak úgy kerülnek majd ide, hogy először hordót tolnak, később dolgoznak a pincében, végigjárják a gyárat, és azután jutnak följebb. Nem ülnek bele a készbe. Szóval, ez a jövő terve.
Zwack Péter
1927. május 21. - 2012. augusztus 5.
magyar üzletember, politikus. A Zwack Unicum Nyrt. elnök-vezérigazgatója 1987 és 2008 között
A nevemet viseli a cég. Lehetek szimpatikus vagy antipatikus az embereknek. De ma a magyar tőzsdén nincsenek tulajdonosok. Nincsenek tradíciók. Tehát én úgy érzem, hogy akik részvényt vesznek nálunk, azok jobban érzik magukat, ha tudják, hogy él egy Zwack Péter, aki törődik velük. Aki ezt nagyon komolyan veszi, aki elmegy Kaposvárra és másshová is, mert én mindig szeretnék találkozni a tulajdonosokkal.
Amerikában megtanultam, hogy a nyitottság: erő. Mindig, minden ajtó nyitva nálunk. És nem az iroda nagysága a fontos. És a vezérigazgató együtt ebédel a menzán dolgozókkal. Ha nálunk lenne menza, én is a dolgozókkal ennék.
Az életben nincs kudarc, csak az, ha nem próbálod meg véghezvinni az életben azt, amiben hiszel.