Tudod, nekem az Istennel nem sok dolgom van. Ő végzi a magáét, ahogyan akarja, és én is a magamét, ahogyan tudom. Éppen, hogy néha keresztezzük egymás útját. Ő elém rak valamit, és én megbotlom abban. Ennyi az egész. Aztán továbbmegyünk. Nem sok dolgom van nekem az Istennel. Ha én hangya vagyok, akkor ő a medve, aki néha, csak úgy unalmában talán, odalök valamit az utamba. Fatörzset vagy kődarabot, és én nem mehetek tovább, amerre menni akartam. Ennyi van közöttünk.
A zsenik Isten szemével néznek.
De csak akkor, ha éppen zsenik.
Hétköznap esendő, zavaros emberek.
Isten szava bármikor megszólíthat bennünk és szüntelenül szólít is.
Isten nem kultúrákat és civilizációkat, hanem egyéneket fog megítélni. Nagy meglepetések lesznek, mert gonosz társadalmakban is szentek sokasága él. A társadalom épp azért gonosz, mert ezt elfedi, és nem engedi napvilágra jutni.
Isten akarata, mennyit hallottam ezt később is az emberektől. Ha már nem tudtak egyebet mondani, azt mondták: ez volt az Isten akarata. S mindig csak olyankor mondták, amikor valami rossz történt, valami nagyon nagy baj, amin nem lehetett segíteni. Isten akarata. Mintha az Isten mindig csak rosszat akart volna nekünk, embereknek. Vagy mindig csak olyankor jutott volna az eszükbe, hogy Isten is van, amikor baj szakadt reánk. Isten akarata. Valahányszor ezt hallottam. mindig apám jutott az eszembe, ahogy ott ült maga elé bámulva a padon, és csak bólintott a fejével némán.
Ki másokon segít, azt Isten nem hagyja el.
Az ember sorsán egyedül csak az ember maga segíthet. Az Úristen mindössze megadja hozzá a lehetőséget.
Akivel az Istenről nem beszélhetek, annak a gyerekemhez sem lehet köze.
Élj igazán, amíg lehetőséged van rá! Az élet óriási ajándék, amiben semmi sem jelentéktelen. A legnagyobb dolgok is a legapróbb magokból sarjadnak – Isten törvénye szerint. De az életet fegyelmezetten kell élni. Nem szabad eltékozolni rossz döntésekre vagy bizonytalan szándékokra. Törekedj arra, hogy gondolataid és tetteid mind ugyanazt a célt szolgálják – ne önmagadat, hanem Istent. Ezt nevezzük jellemnek.
A rend, a szimmetria, a harmónia elbűvöl bennünket… Az Isten maga a tiszta rend. Ő az egyetemes harmónia megteremtője.
Az emberiségnek szüksége van Krisztusra, mint hídra, hogy Isten és az ő szeretete elérje. Segítsetek nekünk és segítsetek egymásnak hidakat építeni!
Isten mindannyiunkat szeret, feltétel nélkül.
A hála – annak meglátása, hogy Isten miképp állt mellettem a sötétség óráiban – elindítja azt a folyamatot, hogy elégedetten viszonyuljak a jelenemhez, és bizalommal kapaszkodjak bele Istenbe a jövőmet illetően is.
A leghasznosabban töltött idő az, amit Isten dicsőségére és a lelkek üdvözülésére fordítasz.
Nagy szerencsétlenség a számomra, hogy nem tudom kifejezni annak az állandóan működő, égető vulkánnak a tüzét, amelyet Krisztus helyezett a bennem dobogó kicsi szívbe. Elemészt a felebaráti és az Istenszeretet – Isten jelenléte szilárd a lelkemben, szívemben pecsétként hordozom Őt.
Igazán tisztaszívűek azok, akik a földieket megvetik, az égieket keresik és nem szűnnek meg tiszta szívvel és lélekkel imádni és szemlélni az Urat, az élő és igaz Istent.
Jézus élt.
Hogy a teremtő Isten fia volt-e?
Ki tudja.
De szeretett.
De irgalmas volt.
Lehajolt.
A fény, az igazság reménye volt a legelesettebbeknek is.
Mindenkinek megnyitotta az utat az Istenhez – a por, a sár, a bűn emberének is.
Istenessé tette az istentelenséget, így hozta közel az Istent azoknak is, akik miközben látni akartak a sötétben, ott önmaguk romlottságán kívül semmit nem találtak.
Jézus közössé tette az Istent.
Bárki irigykedik testvérére a jó miatt, amit mond és cselekszik általa az Úr, a káromlás bűnét követi el, mivel a Magasságbelire irigykedik, aki minden jót mond és cselekszik.
Szívleld meg, ó ember, milyen nagy kitüntetésben részesített téged az Úristen, mikor test szerint Fiának képére, lélek szerint pedig saját hasonlatosságára teremtetett és alkotott.
Mert az ember annyit ér, amennyit Isten szemében ér és semmivel sem többet.
