Isten rajtad: végtelen könny; Isten benned: végtelen mosoly.
Erdőt, hegyet, tengert, folyót,
kék cinkét, csecsemőt, ha láttam,
lelkem csak azt mondogatta:
milyen szép az Isten!
Istent soha nem tudtam elképzelni, valószínűleg, mert nem emberi és földi, hanem isteni.
Isten embernek soha nem segít közvetlen, de mindig csak közvetve, „esze, tudománya, szorgalma által”.
Ha az ember felismeri és érzi lelkében az Istent, akkor felismeri és érzi a világ minden emberével való közösséget is.
Két ember között, annak nagyobb az Istenbe vetett hite, aki a természetet szereti.
Csak akkor hiszünk Istenben teljesen, ha újonnan megnyilatkozik nekünk. S akkor nyilatkozik meg nekünk újonnan, ha teljes lelkünkkel keressük.
Isten: egy betegség, amelyben azt hisszük, hogy nem szenvedünk, mert senki nem hal meg miatta manapság.
Minden ember azt hiszi, Isten az ő oldalán áll. A gazdagok és a hatalmon lévők tudják, hogy ez így is van.
Istenem, bocsásd meg nekem a sok apró csínyt, amit elkövetek ellened, és én megbocsátom azt az egy nagyot, amit te követtél el ellenem.
Ha Isten sem felel meg mindenkinek, nekem hogy sikerülne?
Az egész kerek világon kicsoda tud nekem választ adni arra a kérdésre, hogy miért élek. Kicsoda? Az egyház? Nem! A lelkész? Nem! Ő ugyanolyan helyzetben van, mint maguk. A professzorok? A filozófusok? Ők sem tudnak válaszolni erre a kérdésre: miért élek? Csak egyvalaki tudja nekünk megmondani, hogy miért élünk: Az, aki bennünk életre hívott, aki minket teremtett – Isten! Isten válaszol az élet értelmére vonatkozó kérdésünkre: a Bibliában… Meg akarom mondani a Biblia válaszát egy mondatban: Isten azért teremtett bennünket, hogy az Ő gyermekeivé legyünk!
Leírhatatlan a fájdalom, de őszintén hiszem, hogy Isten sosem ad többet annál, mint amit még elbírsz.