Nem az a küldetésünk, hogy elvont igazságokat hirdessünk. Az evangélium örömhíre nem elmélet és nem ideológia. Az evangélium élet!
A hit és az ész (fides et ratio) két szárny, amelyekkel az emberi szellem fölülemelkedik az igazság szemlélésére. Maga Isten oltotta az emberek elméjébe a törekvést, hogy meg akarják ismerni az igazságot és önmagukat, és Istent megismerve és szeretve eljussanak önmaguk teljes igazságához.
A megfelelően adagolt igazság, segít eladni egy jó hazugságot.
A világon vagy háromszáz vallás létezik – nevetséges! Ha csak egy igazság van, akkor hogyan létezhet háromszáz vallás? Tudományból csak egy van, vallásból meg háromszáz?
A mesék és álmok az árnyigazságok, amik fennmaradnak, amikor a tények elvesznek a feledésbe.
Az „igazság” az, amit el akarok hitetni veled, és el is fogod hinni: ehhez értek. Született mesemondó vagyok.
Vettem már észre máskor is: ha az élet nagy dolgaiban mindenáron okos akarok lenni, végképp összegubancolódnak bennem a csupa okos gondolatok. Ha innen kezdem a szálakat felfejteni, ha onnan, biztos, hogy ehhez a gubanchoz jutok el. Minden szemszögből csalogat valamiféle megvilágosodó igazság, és minden igazságban csakugyan van valamennyi igaz is. De valahogy sohasem fenékig igaz az igazság.
A magyar nyelv a gazságot csupán egy „i” betű hiánya révén különbözteti meg az igazságtól. Ez a jelképes „i” betű Isten nevének kezdőbetűje, véletlenül.
Igazságért küzdött s az igazság, bármit is csináljanak vele, tovább él, mint a csizma, amelyik rátipor.
Nem haragszom soha az emberekre, ha másképpen vallják a dolgokat, mint én, mert tudom, hogy az ő igazságuk is éppen olyan igazság a maguk szempontjából, akár az enyém. […] Az élet sok apró igazsága között talán nem is az igazság a fontos. Hanem a békesség, mellyel megszorítjuk egymás kezét az igazság fölött.
Van egy igazság, amit nem lehet elégszer kimondani: az a hatalom, amely el tudja hitetni veled, hogy csak az elveid feladása mellett győzhetsz, már győzött is. Mert elrabolta a lelkedet, megfertőzte a gondolataidat.
Mielőtt egy szó elhagyná a szátokat, tegyétek fel magatokban a következő kérdést: miért is akarom én kimondani a véleményem? Egyáltalán ez az én véleményem? Az igazságot látom, vagy csak én akarom igaznak látni? S ha tényleg igazam van, miért kell mások tudomására hoznom?
Az igazság is széjjel van szórva, amiként az emberiség a földkerekségen. S ahogy az embereket nem lehet egy akolhoz terelni, azonképpen az igazságot sem.
Ha vannak az életnek nagy igazságai, akkor azok a hazugságok mögött rejtőznek.
Akinek a füle pedig annyira süket az igazmondás előtt, hogy még barátjától sem képes meghallgatni az igazat, az elveszett ember.
A valóságos világban azonban fontosabb, hogy egy propozíció érdekes legyen, semmint hogy igaz. Az igazság jelentősége abban áll, hogy növeli az érdekességet.
Az emberek csak akkor foglalkoznak az igazságtalansággal, ha velük történik.
Minthogy még a spirituálisnak is az igazság a lényege, minden új igazság nyereséget jelent.