Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben,
Nemes, de terhes, önlábunkon állni.
A hit mindent átható jellege meghatározza egy ember gondolkodását, viselkedését, érzéseit. Hit nélkül nincsenek célok, nincs erkölcs, hit nélkül az ember csak vegetál. A hit mindenki beépített gyári tartozéka, mondhatni alapfelszereltség. A kérdés az, hogy sikerül-e beindítani a hitprogramot valakinek az élete, neveltetése során. Hit sokféle lehet. Az emberi értékek felől nézve nem biztos, hogy jogos az a felosztás, miszerint vannak istenhitek és nem-istenhitek. Sokkal fontosabbnak érzem azt a kérdést: mennyire öncélú vagy közösségi célú a hit.
Az élet nem egyenes, jól belátható folyosó, melyen felszabadultan, akadálytalanul vonulhatunk végig, hanem ösvények labirintusa, melyen át hosszan tartó és bajos kutatással kell meglelni az utat, s eközben időről időre zsákutcába jutunk. Ám ha van hitünk, mindig megnyílik előttünk egy ajtó – talán nem pont az, amelyikre mi számítottunk, de mindenképpen olyan, mely mögött a helyes út vár ránk.
Azoknak, akik hisznek, nem kell bizonyíték, azoknak, akik nem hisznek, nem létezik bizonyíték.
A hit nem gondolkodás.
Mindig megtörténik az, amiben igazán hiszünk; éppen a hitünk teszi megtörténtté.
A papok azt mondták régen, hogy a hit hegyeket mozgat, és senki nem hitt nekik. Ma a tudósok azt mondják el tudják simítani a hegyeket, és mindenki elhiszi.
A hit ragályos. Ha olyanokkal érintkezel, akikben van hit, elkapod tőlük, és akkor az egész életed megváltozik.
A hit egy ok nélküli hűség valamiben, ami logikailag lehetetlen.
A hit az az áram, amely tüzes szikrát tud csiholni a kőből, megvilágítja a sötétséget és feltámasztja a holtakat.
A hit az a hang az agyad hátsó zugában, amely azt mondja neked, hogy hallgass a hangra az agyad hátsó zugában.
A hit lényege, hogy megbízol valakiben, amikor nem tudod, hová vezet.
Mindenkinek hinnie kell valamiben. Én azt hiszem, iszom még egyet.
Tedd azt, amiben hiszel, és higgy abban, amit teszel! Minden más csak erő- és időpocsékolás.