254 idézet
Még egyszer mondom, nem akarok cenzúrát, mert minden könyvkereskedő felelős azokért a művekért, amiket árul, és mert én nem akarok felelős lenni mindazokért az ostobaságokért, amiket kinyomtatnak, és nem akarom, hogy egy minisztériumi alkalmazott zsarnokoskodjon a szellem felett, és lenyesegesse a zsenik szárnyait.
Egy kormányzat számára a pontosan vezetett könyvelés szent dolog.
Az állam célja a fizikailag és szellemileg egyöntetű közösség fenntartása és támogatása. Ez a fenntartás elsősorban a faji állományra szorítkozik, és lehetővé teszi a fajban szunynyadó erők szabad fejlődését. Ennek egy része elsősorban mindig a fizikai élet fenntartására szolgál, és csak másik része lesz arra hivatott, hogy a szellemi fejlődést támogassa, tényleg azonban mindig az egyik teremti meg a másik előfeltételét. Azok az államok, amelyek nem ezt a célt szolgálják, torzszülemények.
A vörös színt készakarva választottuk plakátjaink számára, mert a tömeget ez villanyozza fel, ellenfeleinket pedig ez izgatja és bőszíti fel leginkább. Így a legközvetlenebbül vesznek tudomást rólunk.
Aki vezér akar lenni, annak a legnagyobb és feltétlen tekintély mellett a végső és legsúlyosabb felelősséget is vállalnia kell. Ha erre nem képes vagy túl gyáva ahhoz, hogy cselekvésének következményeit viselje, akkor nem való vezérnek.
A férfi természettől fogva inkább vezetésre hivatott, mint a nő.
Hosszabb ideig egy népet sem lehet hajlamai ellenére vezetni.
Ezen abnormis állapot századokon és ezredeken keresztül úgy megerősödött, hogy végre szinte természetesnek tartják, hogy a társaságokban egy ember bírja a jogokat és a szabadságot, a többi pedig csupán engedelmességre született.
Mindent megbocsátok a legnagyobb zsarnoknak is, de midőn azt mondja: Nép! én néked majd ha megérsz, nagylelkűen jogokat és szabadságot adok, azt meg nem bocsáthatom. Hol vettétek ti a felesleges szabadságot és jogokat, hogy a magatokéin kívül csak úgy könnyen osztogathassatok?
De bohók is vagytok egyszersmind, azt hivén, hogy az emberek mind azt nektek elhiszik, mit velök elhitetni akartok.
Míg és ahol cenzúra van, addig s ott teljes szabadság nem létez. Aki pedig azt hiszi, hogy van, fogalma sincs a szabadságról.
De kérdem jónak tarthatja-e ezt a többség: az elöljárót, vagy a nagyokat, vagy a kormányt nem szabad sérteni? Ha ezt olyképpen lehetne a néppel közölni, hogy az illető elöljárók, nagyok, kormány észre ne vennék, még nem sok kifogásom volna ellene; de midőn az elöljárók, a nagyok s a kormány tudja, hogy őket nem szabad illetni vagy sérteni: nem természetes-e, hogy magukat büntethetetleneknek értvén elfajuljanak, a legnagyobb gonoszságokra vetemedjenek? Ez keserű gúny volna az emberi észre nézve. A polgári társaságban némelyeknek azon mentességet adni, hogy őket bántani ne legyen szabad – abszurditás. Azoknak, kik ily törvényt hozni képesek, a polgári társaságról fogalmuk sincs. Én ellenkezőt tartok: a polgári társaságban a nagyokat, elöljárókat, kormányt kétszeresen, sőt háromszorosan kell büntetni; szóval méltósági fokozatuk arányában nőljön bántatásuk vagy büntetésük.
Ha a törvényhozásba a végrehajtó befoly, a szerkezet rossz; ha a végrehajtó törvény elébe nem idézhetik, hanem a törvényen felül áll, a szerkezet rossz; ha a büntető törvényszéken az igazgató részt vesz, a szerkezet rossz; ha a törvényszéki bírákat a végrehajtó önkénye szerint nevezi ki, a szerkezet rossz; ha a hatóság nem maga választja elnökét, a szerkezet rossz sat. rossz.
A meggyőződés nyilvánítását akadályozhatjátok egy ideig, de megsemmisíteni emberi erő nem elégséges; s minél inkább akadályoztatik, annál dühösebben tör ki. Ha Luther szabadon kimondhatja véleményét, sőt meggyőződését, oly pusztítást nem vont volna maga után.
A cenzúra nem egyes embert öl, hanem az egész emberiség lelkét öli, legalább szándékozik ölni, de testileg is milliókat öl; mert ki képes fölszámlálni, hány ember lett a cenzúra által elnyomott jog és szabadság nélkül nyomor áldozatja?!
Mert ahol szolgalélek nincs, zsarnok nem támadhat.
Ti, kik cenzúra által csak azt akarjátok megakadályozni, hogy az ember írva ne árthasson senkinek, legyetek következetesek, és mindent akadályozzatok. Hogy az ember könyvével árthat némelyeknek, az tagadhatatlan, de másoknak megint használ; így van ez az egész természetben, mint néhány példában fölebb érintém. Az ember kezével nemcsak úgy árthat, ha könyvet ír, hanem úgy is, ha valakit meglő, megcsonkít, megver, más tulajdonát elveszi sat. Tehát gyökerénél kell az orvoslást kezdeni, azaz kezét kell az embernek elvágni, akkor aztán bizonyos, hogy nem árthat. Az ember meglát valamit, neki megtetszik, s elveszi; tehát szemét ki kell vájni, hogy semmi olyast meg ne lásson, mit elvinni kedve kerekednék. Továbbá az ember egy helyen szobájában maradva nem árthatna a szobáján kívül levőknek, de ő nem marad otthon, hanem elkimegy, s többnyire úgy árt; hogy az ne történhessék, lábait vagy kötözzétek meg, vagy vágjátok el, ekkor nem árthat lábával.
Nem tudtok alaposan gondolkodni s cselekedni. Ne akkor tiltsátok meg a gyümölcsöt, mikor már érett s talán némelyek ettek is belőle, hanem a fát gyökerestűl vágjátok ki, mielőtt még virágzott volna. Így ne a könyveket akadályozzátok, mert minden gátolás mellett néha mégis a szerintetek legveszedelmesebb, legkárosabb könyvet olvassák, hanem eszközöljétek, hogy senki még olvasni se tudjon. Így bizonyosan nem ír senki ellenetek.
