Az élet kellemes. A halál békés. Az átmenet az, ami problémás.
Halál idézetek
Megáll egy percre a dolog zaja,
Elszáll egy ember könnyes sóhaja,
Két éhes gyermek ágyán felriad.A gép megindul újra zakatolva
S megy minden, mintha mi se történt volna:
A földön még elég ember marad.
Csak egyszer halok meg, és én nem akarok lemaradni róla.
Azt mondják, mielőtt meghalsz, minden lepereg a szemed előtt. Ez igaz is. Ezt hívják életnek.
Én Istenem, az idő hogy szalad!
Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad.
Szeretni akarni: ez annyi, mint késznek lenni a halálra is.
A halál olyan, mint a születés: a természet titokzatos műve. Ugyanazoknak az ősanyagoknak az egyesülése ugyanazokká.
Szép a halál, ha az első sorban harcol a férfi
bátran, s ott esik el védve hazája rögét.
S csak rémes árnyak bálja, melyet
A véres ablakokon át
Ma itt disszonáns zene mellett
Az utas kavarogni lát,
A sápadt ajtóból ma rémek
Folyója foly
Örökké, s hova azok érnek,
Van kacagás – de nincs mosoly.
A legjobb ember sem tudja megakadályozni sorsának beteljesedését: a jók korán, a gonoszak későn halnak meg.
Mindenkinek megvan a saját halála. Egész életünkben elkísér. A születésünk pillanatában világra jön velünk a halálunk is, aztán a végén kivisz. Vállon kocogtat vagy kézen fog a halálunk, és azt mondja, gyere szépen, itt az idő.
Síromnál sírva meg ne állj!
Nem vagyok ott, nincs is halál.
Tudni kell, miért szenvedünk – és tudni kell azt is, hogy aki értelmesen szenvedett, az nem meghal, hanem megboldogul.
Nem félek meghalni. Félek élő lenni anélkül, hogy tudatában lennék.
Ami halálosan fontos az életünkben, az ugyanúgy nem fokozható, miként a halál sem.
A nagyvilági életben szükségünk van olyan arckifejezésekre is, amelyek nem mások, mint álarcok. Némely embernek csak akkor látszik meg az igazi arca, amikor a halál csinálja azt.
