A halál hozzátartozik az élethez. De azt is tudom, hogy nem pont, hanem kettőspont.
Halál idézetek
A halál ott kopogtatott a fürdőszoba ajtaján, lassan maga alá gyűrt minket a rettegés, és nekem se erőm, se tervem nem volt ellene.
A halál nem zsákutca, mely az embert a semmibe vezeti, hanem kaput nyit az öröklét felé.
Ha élünk a hátrahagyottak szívében, nem halunk meg.
Ha kedvünket leljük a halálban, kezdünk helyesen gondolkodni az életről.
Az ember lelke a csillagokban született, s a kozmikus körpálya befutása után oda tér vissza.
Őrült, aki halni vágy,
még a rút élet is szebb, mint a szép halál.
Ha élni vágyom: csak halált lelek.
Ha halni vágyom: életet… Legyen hát!
A halál se több, mint szeretőnk szorítása: fáj, de mégis kívánjuk.
Minden ember élete ugyanúgy ér véget. Csak hogy hogyan élt, és hogyan halt meg, az, ami megkülönbözteti egyik embert a másiktól.
Urak, lássátok, hogy röpül az élet, időnk leperdül, megkondul az óra, s kapkod nyakunkba már a halál körme görbén.
Védelmezni mások jogait az emberi lét legszebb és legnemesebb vége.
A halál a lélek számára ugyanolyan fontos, mint a születés, s ugyanúgy, mint a születés, integráns része az életnek.
Az ember még az életét sem ismeri, hogyan akarja ismerni a halált?
Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik.
A Mennyben számomra nincs hely még,
mer` oda nem elég ilyen kis végzettség!
Bár jó barátom a főnök rég,
túl alacsony vagyok, és távol az ég…!
Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.
Nem félek a haláltól, bármikor megfelel,
nem zavar. Miért kéne félnem a haláltól?
Nincs értelme, egyszer úgyis menned kell.