A küzdelem ott ér véget, ahol a hála kezdődik.
Nagyon szerencsés vagyok. Hálás vagyok, amiért megkaptam a lehetőséget, hogy újra élhessek. És emellett köszönetet mondok azért, hogy játszhatok is, hiszen egy darabig csak feküdtem. Nem tudtam mást csinálni, csak feküdni. Gyakran mozdulni sem bírtam. Fel kellett segíteni a földről, vagy ki az ágyból, és az egész házban cipelni kellett. Kemény idők voltak. És az, hogy hónapokig így kellett élnem, nem volt kellemes.
Örökké hálás leszek az embereknek. Mindennap meglepnek, és amit megtapasztaltam hazatérésemkor, azt sohasem fogom elfelejteni. Ez minden várakozásomat felülmúlta.
Nem számít, hogy mennyire jó vagy rossz az életed. Kelj fel minden reggel és légy hálás, hogy még élsz.
Légy hálás a nehéz időknek, mert ezek formáltak Téged olyanná, amilyen vagy.
Az emberek fizetnek azért, hogy lássanak. Vissza kell adnod nekik valamit.
A hála a tábortűzhöz hasonlatos, amely kezdetben magasra fellobog, aztán az idő múlásával egyre csökken a lángja, hogy végül kihűljön.
Aki elfelejti a hála nyelvét, sosem lesz beszélő viszonyban a boldogsággal.
Azzal a mantrázással, amit sokan imádkozásnak neveznek, ami meg nem értett és át nem élt szavak, mondatok halmazából áll, és amiket oda sem figyelve elhadarsz, nem biztos, hogy oda jutsz, ahová szeretnél. A valódi ima a szívből jön, és egy egész más minőséget képvisel. Úgy hívják, egész egyszerűen: hála.
A gondolataink, a viselkedésünk és a napi tevékenységeink folyamatosan formálják agyunk struktúráját és előrejelzéseit. Ahogy ma érzed magad, az megteremti a holnapi jó érzések valószínűségét. Ha szokásoddá teszed, hogy minden reggel hálát adsz a mai napodért, egy idő után az agyad automatikusan aktiválja a hála érzését, mert a múlt tapasztalataiból azt kalkulálja, hogy ébredés után ez a tapasztalat következik.
Minden hatalmas örömbe belekeveredik a hála érzése is.
A hála mindig lefelé, a következő generáció felé áramlik: egy szülő úgy hálás a saját szüleinek, hogy a saját gyerekét felneveli.
Ha egy darab kenyér leesik az asztalról, fölveszem, megcsókolom, elfogyasztom.
Ne múljon el úgy nap, hogy hálát ne adnál a sorsnak a nagylelkűségéért, amelyben részesít, legyen az bármilyen csekély is.
A szépség minden egyes pillanatát, a jóízű nevetést és minden csókot meg kell becsülnünk. A megelégedettség minden egyes pillanata őszinte hálával tölt el.
Ma már igazán hálás vagyok azért, mert gazdag az életem. Gazdag, mert velem van a feleségem, három gyermekem és még mindig elfogadnak.
Az emberek hálája sokkal meghatározóbb, és sokkal tartósabb az aranynál, amit egy ember összeszedhet.