Amikor átköltöztem Franciaországba minden nap sírtam. Nem a távolság miatt, hanem azért mert nagyon hiányoztak a szüleim. Nekik köszönhetek mindent.
Nagyon fontos, hogy életed minden mozzanatáért hálás legyél. Sokan csupán arra az egy dologra összpontosítanak, amit szeretnének, és elfelejtenek köszönetét mondani mindazért, amijük van. A vonzás törvénye hála nélkül nem lesz a segítségedre, mert ha nem sugárzol hálát, önkéntelenül is a hálátlanság levegőjét árasztod.
Nagyon szerencsés vagyok. Hálás vagyok, amiért megkaptam a lehetőséget, hogy újra élhessek. És emellett köszönetet mondok azért, hogy játszhatok is, hiszen egy darabig csak feküdtem. Nem tudtam mást csinálni, csak feküdni. Gyakran mozdulni sem bírtam. Fel kellett segíteni a földről, vagy ki az ágyból, és az egész házban cipelni kellett. Kemény idők voltak. És az, hogy hónapokig így kellett élnem, nem volt kellemes.
Aki elfelejti a hála nyelvét, sosem lesz beszélő viszonyban a boldogsággal.
Azzal a mantrázással, amit sokan imádkozásnak neveznek, ami meg nem értett és át nem élt szavak, mondatok halmazából áll, és amiket oda sem figyelve elhadarsz, nem biztos, hogy oda jutsz, ahová szeretnél. A valódi ima a szívből jön, és egy egész más minőséget képvisel. Úgy hívják, egész egyszerűen: hála.
A gondolataink, a viselkedésünk és a napi tevékenységeink folyamatosan formálják agyunk struktúráját és előrejelzéseit. Ahogy ma érzed magad, az megteremti a holnapi jó érzések valószínűségét. Ha szokásoddá teszed, hogy minden reggel hálát adsz a mai napodért, egy idő után az agyad automatikusan aktiválja a hála érzését, mert a múlt tapasztalataiból azt kalkulálja, hogy ébredés után ez a tapasztalat következik.
Minden hatalmas örömbe belekeveredik a hála érzése is.









